Tegnap este fél tízkor egy igen érdekes dokumentumfilmet adott le az RTE. Kiadó albérleteket vizsgáltak meg rejtett kamerával. Ez persze nem mindenkinek tetszett, s be akarták tiltatni a sugárzását, amelyet a High Court nem hagyott jóvá szerencsénkre.

A miniszter most magyarázkodásra szorul, miért is mondta, amit mondott. Elmondása szerint több gyanús, ír akcentussal beszélő személy  idős emberek otthonába hatol be és rabolja ki őket.

Gondolom emlékeztek arra, hogy hírt adtunk róla korábban, hogy az Irish Rail dolgozoi sztrájkolni fognak 5 különböző napon, karácsonyig. Ma reggel erre ébredhettetek.

Hetvenéves korában meghalt Som Lajos basszusgitáros, a Piramis együttes alapítója, osztották meg barátai Facebook-üzenetben, amit az Index megkeresésére Köves Miklós, a Piramis dobosa is megerősített. A zenész korábban tagja volt a Tűzkerék, a Neoton, a Taurus együtteseknek is.

Október végén zajlott Írországban, Dublinban a XV. Fit-Kid Európa Kupa, ahol több magyar versenyző is megmérettette magát. A Csongrádi Fitness SE versenyzője, Ötvös Fanni korosztályában European Open győztes lett, a szentesi Victoria Fitness SE színeiben versenyző Kozma Betti szintén korosztályának Open kupagyőztese lett, a másik Victoriás Bartók Ancsa pedig Open 2. helyezéssel térhetett haza Írországból. Bede Réka pedig megszerezte második Európa-bajnoki címét, maga mögé utasítva a kontinens legjobbjait. Csapatban aranyérmet szerzett a Fitvilág egyesület Jungle kiscsapata is (Győrfi-Tóth Emese, Ralovich Milla, Sándor Kira).

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) hétfőn hivatalos honlapján erősítette meg, miszerint a belga Georges Leekens veszi át a válogatott irányítását.

A Mexikói-nagydíj egyik fő kérdése az volt, hogy Hamilton tud-e annyit őrizni előnyéből, hogy megszerezze negyedik világbajnoki címét, vagy esetleg Vettelnek maradjon még esélye, hogy a hátralévő két futamon megelőzze vetélytársát.

Babos Tímea a cseh Andrea Hlavácková oldalán megnyerte a szingapúri női tenisz-világbajnokságot, a döntőben szetthátrányból legyőzve a Kiki Bertens, Johanna Larsson holland, svéd kettőst.

A mai cikkem címe számomra mindent elmond. Sok jelentése lehetséges, ha figyelembe vesszük melyik normatív életkori krízisről is szól. Nos, aki túl van már gyermekének serdülőkorán, megérti amit írok, aki előtte áll, kicsit fel tud rá készülni, megérti mitől is talán az egyik legkomplexebb krízis is ez. 

A cikk címe igen árulkodó véleményem szerint. Ma egy olyan témát hozok, ami azt hiszem mindenki számára ismert, mint tény, de igazából igyekszünk magunkat „tudatlanságban” tartani a témával kapcsolatban. Nyilván ez önvédelemnek tekinthető. Otthoni munkásságom során, sok ilyen esettel találkoztam és el kell mondanom, hogy sokan inkább szemet hunytak, mert nem akarták vállalni az ezzel járó meghurcoltatást és itt most nem az áldozatokról beszélek.

Ez a cikkem picit bele kontárkodik Judit oldalába, de ha pontos akarnék lenni, inkább a szakmájának a magyarországi alapját fogja bemutatni. Magyarországon a XIX. század második felében közel húszezer értelmi fogyatékos, korabeli szóhasználattal tompaelméjű, cretin, illetve hülye élt. A korabeli felfogás szerint „nem hasznos tagjai a társadalomnak”. A XIX. század második felére a testi fogyatékosok nevelésének háttere egyre nagyobb figyelmet kapott, az értelmi fogyatékosokkal nem igen tudtak mit kezdeni. Itt lép színre Frim Jakab körmendi tanító, aki alapított egy „hülyenevelő” intézetet, ez volt az országban az egyetlen értelmi fogyatékosokat fogadó nevelőintézet.

Ha egy utcán békésen sétálunk, ám egyszer csak a kerítés mögött vicsorgó kutya ijeszt meg minket, akkor stresszhelyzetbe kerülünk: szívünk gyorsabban ver, levegő után kapkodunk, gyomrunk összeszorul, feláll a szőr a hátunkon. Ebben az esetben legtöbbünk valószínűleg nem a kutyával való megküzdést, hanem a helyzetből való gyors kilépést, azaz a menekülés útját választja. A menekülés a stressz elhárításának egyik lehetséges módja, amely az esetek egy részében egyben a legjobb megoldást is jelenti. Egyértelműen így tudjuk leginkább megőrizni biztonságunkat, épségünket. Nem vállaljuk a kutyával való esetleges összetűzést (elég egy lyuk a kerítésen), inkább odébb állunk. Ebben a példában nem tudjuk, hogy ellenfelünk a harc során vajon erősebbnek vagy gyengébbnek bizonyult-e volna nálunk, bár lássuk be, azért megjósolható ki járna rosszabbul egy nyílt küzdelemben. A stresszhelyzetből való menekülés azonban azokban az esetekben is a legjobb megoldás lehet, amikor egyértelműen fölényben vagyunk a másikkal szemben. Például a kutyaepizódot túlélve, fellélegezve folytatjuk utunkat, amikor a sarki kocsmához érve egy magatehetetlen részeg öregemberbe botlunk, aki szidalmakkal halmoz el bennünket. Erre az újabb stresszkeltő helyzetre kétféle módon reagálhatunk: újra a menekülés útját választjuk, vagyis tudomást sem véve róla elmegyünk mellette, ilyen esetben semmi sem történhet, vagy engedve idegrendszerünk harci készültségének esetleg odavágunk neki egyet. Ebben az esetben egy rossz ütés, vagy esés következménye sérülést is okozhat.

Tehát a közhiedelemmel szemben nem mindig a természet a legbölcsebb, azaz olykor érdemes felülbírálni ösztönprogramunkat, érdemes elfojtanunk azokat a válaszokat, amelyek látszólag a védekezés érdekében fejlődtek ki, ám nem minden körülmény között szükségszerűen hasznosak.
Ez egyébként a konfliktuskezelésben is igen hasznos, remélem, mondanom sem kell, hogy a konfliktus mekkora stressz forrás az ember életében. A kutya és a részeg ember példájából kiderül, hogy olykor a „futás” nemcsak a leghasznosabb, de a legbölcsebb stresszoldási módszer. Hasonló helyzetből való kilépést az élet egyéb területein is alkalmazni szoktunk. Ha a munkahelyünkön szerzett fáradságot egy kiadós sétával vagy egy hosszabb szabadsággal próbáljuk kipihenni, tulajdonképpen ugyanúgy a helyzettől szabadulunk meg, mint a fenti példákban. A különbség természetesen megvan, hiszen a munkahelyünkre az esetek nagy részében vissza kell- és vissza is akarunk térni.
Az ottani problémáink pedig nagy valószínűséggel nem oldódnak meg a kikapcsolódásunk ideje alatt, azonban egy időre elterelve a figyelmünket a stressz okozójáról esélyt adunk magunknak, hogy visszatérve új szemszögből közelítsünk a problémákhoz. Ezt a módszert a pszichológiában „inkubálásnak” nevezik és a tapasztalatok szerint gyakran igen hasznos a problémáink megoldásában. Amikor benne vagyunk a taposómalomban, figyelmünk, gondolkodásunk beszűkül, hajlamosak vagyunk kreativitásunkat elfelejtve mindenre a rég bevált megoldások sablonjait alkalmazni, vagy amiket tanultunk, mint megoldási módokat. Ha azonban egy kis időre félretesszük adott dolgot és egy más jellegű tevékenységbe kezdünk, akkor van esélyünk rá, hogy az új helyzet olyan megközelítési módokat, stratégiákat juttat eszünkbe, amelyekkel sikeresen megoldhatjuk az elfektetett feladatot.

A menekülés azonban az esetek többségében nem elég a számunkra kellemetlen stresszhelyzet enyhítéséhez vagy megszűntetéséhez. Gondoljunk például olyan egyszerű helyzetre, hogy egy csalódást pusztán az elköltözés nem old meg, annak a stressze a környezetváltozással nem szűnik meg.
A megküzdési stratégiákat klasszikusan két nagy csoportra szokták osztani:
• A személy összpontosíthat a speciális problémára vagy helyzetre, hogy megpróbálja a jövőben elkerülni vagy megváltoztatni azt. Ezt nevezzük problémaközpontú megküzdésnek.
Erre egy példa: A nők szinte mindegyikénél előfordul, hogy a súlyával elégedetlen, tehát a probléma a súly, ezen lehet változtatni nagy munkával, elszántsággal életmódváltással. Azaz Képes lefogyni, így a probléma megoldható.
• A személy foglalkozhat azzal is, hogy enyhítse a stresszkeltő helyzethez kapcsolódó érzelmi reakcióit, ha a helyzetet magát nem tudja megváltoztatni. Ezt a folyamatot nevezzük érzelemközpontú megküzdésnek. erre egy példa, ha valakinek a magasságával an problémája. Nyilván ennek megváltoztatására nincsen lehetőségünk, ám választhatunk olyan sportot, munkát, ahol ez előnyt jelenthet.

A stresszkeltő helyzetekkel szembeszállva az emberek többnyire egyaránt használják a problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdést.
A problémaközpontú megküzdési stratégiák alkalmazása során először meghatározzuk a problémát, alternatív megoldásokat találunk ki, majd mérlegeljük azokat az előnyök és hátrányok vonatkozásában, végül választunk közülük és végrehajtjuk a kiválasztott megoldást. Ezek a stratégiák befelé is irányulhatnak, a személy önmagában változtat meg valamit, ahelyett, hogy környezetét módosítaná. A problémaközpontú stratégia jelenti a legjobb megoldást az olyan embereknek, akik számára munkájuk folyamatos stresszforrást jelent. Természetesen a kivitelezésre való képesség függ a személy tapasztalatitól, intellektuális képességeitől, önkontrolljától, azonban érdemes ezt az utat választanunk, hiszen a kiégés és a depresszió megelőzésének leghatékonyabb módját jelenti.

A munkahelyi stressz enyhítésének első lépése, hogy a probléma lényegére irányítsuk a figyelmünket. Ha a stresszforrások után kutatunk, a munkahelyen folytatott tevékenységünk következményeit kell célba vennünk. A stressz általában teljesítményünkhöz kötődik, mégpedig a teljesítmény értékelésének dimenziójában. Az értékelő szerepébe magunkat és társainkat is belehelyezhetjük. A számunkra elégtelen teljesítmény mögött sok esetben időnk megszervezésének problémái állnak. A stressz oka sok esetben az élet elégtelen megszervezésben keresendő. Az otthoni vagy munkahelyi szétszórtság orvoslásához érdemes néhány tippet megfogadni:
• Legyen naptárunk és szokjunk hozzá rendszeres használatához! Vegyük sorra a feladatainkat (írjunk listát) és készítsünk ütemtervet, hogy milyen sorrendben kívánjuk végrehajtani azokat!
• Az ütemterv elkészítésénél hagyjunk elég időt a feladatokra! A tapasztalatok azt mutatják, hogy majdnem minden tovább tart, mint amennyi időt előzetesen szántunk arra.
• Ha sok a feladatunk és nem elég a rendelkezésre álló idő, akkor mérlegelnünk kell és osztályozni a feladatokat fontosságuk szerint! Minden napot a legfontosabb teendők elvégzésével érdemes kezdeni.
• Néha meg kell húzni a vonalat, és ehhez meg kell tanulnunk nemet mondani! A stresszhelyzetben lévők sokszor ahelyett, hogy azt mondanák „Nem akarom megcsinálni.” vagy „Segítségre lenne szükségem.” maguk látnak el minden feladatot.
Azzal, hogy mindent magunkra vállalunk, belekerülünk az ördögi körbe, és egyre több és több feladatunk lesz.
Erre egyszerű a gyakorlás. Nagyon apró dolgokkal kezdjük a nem mondás gyakorlását. Például: „Hozol egy pohár vizet?” Nem…..
Gyakran előfordul, hogy bár mi magunk elégedettek vagyunk teljesítményünkkel, másoktól nem kapunk bíztató visszajelzéseket. A munkahelyi stressz jelentős része abból adódik, hogy lényeges az eltérés munkánk saját és mások által történő megítélése között. Ha valaki hasznosnak tartja tevékenységét, mégis háttérbe szorítva érzi magát, ugyanakkor azt látja, hogy egyeseket érdemtelenül kiemelnek, akkor ez komoly stresszes állapotot idézhet elő.

Ilyen helyzetben az első lépés az, hogy megszabaduljunk attól a kényszerképzettől, hogy létezik valamilyen fórum, amelytől munkánk pontos értékelését elvárhatnánk. Nincs valamilyen abszolút igazság vagy mérce, amelyhez képest megítélhetőek vagyunk – a szélsőséges esetek kivételével-, így azokra a környezetünkben lévő személyekre kell koncentrálnunk, akik minősítése valamilyen szempontból érdekes a számunkra. Ezek a személyek elsődlegesen a feletteseink, azonban az egyenrangú kapcsolatokban is fontos megerősítés. Munkakedvünk, és – ezáltal- munkánk sikeressége nagyban függ a minket körülvevő szociális környezet milyenségétől.
A főnök- beosztott viszony jellegénél fogva hierarchikus, azaz tartalmaz valamilyen alá- fölérendeltségi viszonyt. Ez egy „formális hierarchikus fölény” hangsúlyozva ezzel, hogy a munkavégzés szempontjából természetes helyzetről van szó, hiszen a vezetőnek el kell látnia vezetői feladatát. Ez a fajta fölény általában nem stresszkeltő. A stressz kialakulása inkább abból következik, hogy a vezetők általában igazságos, humánus, intelligens, előrelátó embereknek tartva magukat úgy érzik, erkölcsi fölénnyel is rendelkeznek. Az ilyen főnök szava valóságos szentírás, minősítése pedig véglegesnek tekinthető. A beosztottak döntő többsége a behódolást választja vele szemben, ami által lelki egyensúlyuk ki van szolgáltatva vezetőjük viselkedésének. 

Ez külföldön élőként nagyon sarkalatosnak tartom, főleg a kezdeti időszakban. Magunkban gyakran mondjuk, persze, mert külföldi vagyok. Igen van némi valóságalapja, de abban a pillanatban, mikor elhatároljuk magunkat, egyenrangúvá válunk a többiekkel, vagyis kiállunk magunkért. Vannak természetesen olyanok is, akik nem tudják elfogadni az effajta fölényt, és hierarchiaharcba kezdenek. Sem az egyik, sem a másik magatartás nem óv meg a stresszhelyzetektől. A megoldás a másik- ez esetben a vezető- viselkedésének számunkra kedvező irányba való befolyásolása. Ha a vezető az önérzetünket sértő dominanciára törekszik, óvatosan éreztethetjük, hogy magatartásával megsérti az együttélés írott és íratlan szabályait. Ahhoz, hogy ki tudjuk fejezni a problémáinkat, érdemes az un. „ürügy- lényeg” megkülönböztetést használnunk. Ez azt jelenti, hogy egy minket bántó szituációban el lehet különíteni az ürügyet - ami kapcsán folyik a beszélgetés- és a lényeget - azaz, ami kifejezésre jut a másik szavaiban. A „Nekem erre nincs időm.” kijelentésben például az idő csak ürügy (Ez nem sérthet minket, hiszen nem érezhetjük magunkat megbántva attól, hogy valaki elfoglalt.), a lényeg - ami miatt stresszhelyzetbe kerülhetünk- a velünk szemben tanúsított fölény és lekezelés. Ha oldani akarjuk a bennünk lévő feszültséget, akkor ez utóbbira érdemes reagálnunk (pl. „Nem értem mivel adtam okot arra, hogy ne vegye komolyan az általam felvetett problémát?”), azonban vigyázzunk arra, hogy a másik ne érezzen szavainkban támadást. Ha úgy gondoljuk, hogy viszonyunkban valamilyen állandó feszültség van, érdemes – a helyzet átgondolása után- kikérnünk a vezető véleményét velünk kapcsolatban (pl.:„Szeretném, ha kapnék valamilyen visszajelzést munkám minőségére vonatkozóan.”). Ne essünk kétségbe, ha a beszélgetés során negatívumok is a felszínre kerülnek, hiszen adott esetben változtatni tudunk a magatartásunkon, ehhez azonban szükséges, hogy a vezető ne általánosságokban fogalmazza meg kritikáját. Érdemes megkérnünk, hogy pontosítsa, elsősorban miben vár el javulást. Végül a főnökünkkel való viszony végiggondolásakor vegyük figyelembe az érem másik oldalát is, azaz, hogy nemcsak a beosztott van kiszolgáltatva a vezetőnek, hanem fordítva is így van. A vezetőtől egyszerre várnak határozottságot és megértést, ráadásul munkáját ténylegesen nehezítheti, ha a hierarchiában alatta állók információt tartanak vissza vagy a vezetői pozícióját elfogadni nem tudók rombolják a tekintélyét.

Amennyiben figyelmesen olvastál, ez ráhúzható bármely típusú konfliktusra, annak megoldásához is segítség lehet.
 Az érzelemközpontú megküzdés célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását és azt, hogy a személy a probléma megoldásával foglalkozzon. Akkor is érzelemközpontú megküzdéshez folyamodunk, ha a helyzet eseményei befolyásolhatatlanok.
Az érzelemközpontú megküzdés háromféle stratégiával dolgozhat: kérődző, elterelő és negatív elkerülő stratégiával.
A kérődző stratégiák közé tartozik az, amikor elzárkózunk a világtól, hogy azon tudjunk meditálni, milyen rosszul is vagyunk. Aggodalmaskodunk, hogy mik lesznek a stresszkeltő esemény következményei, vagy saját érzelmi állapotunkon töprengünk. Állandóan arról beszélünk, hogy milyen rosszak a dolgok, ugyanakkor nem teszünk semmit, hogy megváltoztassuk azokat. (Ugye néha ismerős??)
Az elterelő stratégiák az előzőeknél hatékonyabban oldják a stresszt. Ezek közé tartozik a már említett kikapcsolódás, azaz, ha valamilyen kellemes tevékenységbe menekülünk, amely megerősítő és növeli a kontroll érzését. Ilyen például a sport, a barátokkal való szórakozás vagy a gyerekkel való játék. Az elterelő stratégia lényege abban rejlik, hogy levegőhöz juttat minket negatív érzelmeink közepette és így visszanyerjük az ellenőrzést a helyzet felett.

 A relaxációs tréning lényege a fiziológiai izgalmi szint csökkentése azáltal, hogy az agy jobbféltekei aktivitására helyezzük a hangsúlyt. A relaxációt a megfelelő gyakorlással bárki elsajátíthatja. Üljön kényelmes testhelyzetben, csukja le a szemét!
 Lazítsa el teljesen az izmait, először a lábán, majd végig az egész testén, egészen az arcáig! Hagyja izmait ilyen relaxált állapotban! Lélegezzen orron át! Tudatosítsa a légzését! Amikor kifújja a levegőt, mondja csendben, hogy „egy”. Például:… belégzés… kilégzés „egy”, be… ki „egy”, és így tovább 20 percen keresztül! A szemét kinyithatja azidő ellenőrzésére, ne használjon ébresztőórát! Amikor ezt befejezte, üljön nyugodtan több percig előbb csukott, majd nyitott szemmel! Ne aggódjon amiatt, hogy nem sikerül kellő mértékű relaxációt elérnie! Passzív attitűdöt alakítson ki, hogy az ellazulás a maga útján haladjon! Gyakorolja a módszert naponta egyszer vagy kétszer, de ne az étkezést követő két órában, mivel  az emésztési folyamatok ellen hatnak a szubjektív változásoknak!

A stressz kontrolljának további fontos eleme a fizikai erőnlét. Akik rendszeresen végeznek valamilyen testmozgást, mely növeli a szívritmust és az oxigénfelvételt, sokkal alacsonyabb pulzusnövekedést és vérnyomást mutatnak stresszhelyzetekben, mint azok, akik nem edzik magukat. A mozgás nemcsak a hosszú távú egészségmegőrzésben, hanem a gyors stresszoldásban is segítségünkre lehet, azáltal, hogy „levezeti az energiákat”, és segít abban, hogy gondolkodásunkat egy ideig új dolgokra összpontosítva inkubáljuk a megoldatlan feladatokat.
Itt említem, a séta, a zene kitűnő stresszoldó hatását, vagy egy könyv olvasása, film nézése. Ami számomra a legfontosabb az „én idő” és az, hogy legyen olyan valami az életünkben, ami pozitív élmény, energiával tölt fel. Bármi legyen is az, de ezt mindenkinek magának kell megtalálnia. Ez az örömforrás oldja a stresszt, segít a megfelelő megoldás megtalálásában. Számomra ilyen az írás, vagy a séta. Ez olyannyira kikapcsol, hogy mikor visszatérek a valóságba másként látom a helyzetet, a felhők elmentek, képes vagyok döntést hozni, stratégiákat felállítani.

A felsoroltakon kívül még egy jó stresszoldót ismerünk, a humort. A humornak csodálatos nyugtató hatása van. Egy jó nevetés elernyeszti az izmokat, gyorsítja a szervezet oxigénellátását, csökkenti a vérnyomást, ezen kívül képes másfajta perspektívában megmutatni a problémáinkat. Az öniróniát nehéz megtanulni, de hihetetlen jó partner válik belőle idővel. Például télen az remek Ír időjárásban sokszor kényszerültem sétára, mivel másképp nem tudtam a klienshez menni (szél, eső…) Volt, hogy csúnyán bőrig áztam az erős szélben, közben arra gondoltam milyen szerencsém van, hogy hátulról fúj, így gyorsabban célba érek, vagy mosás mára pipa… és persze nagy táska száraz ruhával. Örkény novelláskötetét azzal a jó tanáccsal indítja, hogy néha álljunk meg terpeszben, hajoljunk le és nézzük meg a világot a két lábunk közül, hogy lássuk, van a dolgoknak egy visszája, egy másik oldala is, amely esetenként nagyon komikus tud lenni. Persze vannak olyan helyzetek, amikor azt mondjuk „Ezen én nem tudok nevetni.”, de az esetek egy részében mindenképpen érdemes kipróbálnunk - persze képletesen- ezt a „módszert”.
Megpróbálom összegezni a fent hosszan kifejtett témát.

A stressz nem kizárólag a modern élet negatív hatásaként, hanem a személy és annak környezete közötti kölcsönhatásként értelmezhető: akkor élünk át számunkra kellemetlen stresszt, ha olyan helyzettel vagy követelménnyel szembesülünk, amelynek adott pillanatban nem tudunk megfelelni. A hosszan tartó stresszhatás először vészreakciót vált ki a szervezetből, mely elindítja az alkalmazkodást az ellenálló képesség növekedésével, azonban a szervezet energiái egy idő elteltével kiürülnek és megkezdődik a kimerülés szakasza. A tartós stressz jellegzetes testi, szellemi, viselkedésbeli és érzelmi tüneteket okoz, amelyek felismerése fontos tényező a betegségek megelőzése és kezelése szempontjából.
A stresszel való megküzdésben különböző technikák lehetnek segítségünkre, a legfontosabb azonban az, hogy helyesen ismerjük fel, hogy számunkra mi jelent igazi stresszort. Nem maga a helyzet a mérvadó, hanem annak megélése, megítélése. Negatív értelemben vett jelentős stressz csak akkor lép fel, ha az érintett személy az eseményt magára nézve károsnak fogja fel, és ha meggyőződése szerint saját erejéből nem tud befolyással lenni a történések kimenetelére.

Itt van néhány egyszerű stratégia, ami segíthet a stresszlevezetésben, elkerülve a teljes fásultságot.
Végezetül néhány apró ötlet:
Tedd azt, amit szeretsz, szánj rá időt lehetőleg hetente többször.
Irányítsd a gondolataidat pozitív irányba, vagyis fogalmazz át. „Hú… még négy kemény nap! Helyette: Már egy elment az ötből, csak négy van hátra.” Minden dologban találsz pozitívumot, minden napban találj valami jót.
Építsd ki a belső körödet, olyan emberekkel vegyük magunkat körbe, akik töltenek és nem leszívják az energiáinkat, tápláld ezeket a kapcsolatokat. Vedd körbe magad pozitív emberekkel, olyanokkal, akiket igazából érdekel, hogy mi van veled.
Vedd irányításod alá az egészséged. Mindannyian tudjuk, hogy az egészséges étkezés és a mozgás, hatalmas változást érhet el közérzetünkben. Nem kell belebolondulnod és egészség-gurunak lenned. Csak próbálj meg többször egészségtudatos döntéseket hozni.

Légy nyugodt néhány percre minden nap. A legjobb ötletek legtöbbször akkor jönnek, amikor csendes, nyugodt vagy. Sajnos legtöbbünkkel ez nem történik meg túl gyakran, mert sokan hajlamosak vagyunk állandóan valamin stresszelni, izegni-mozogni és azon gondolkodni, hogy mit kellene most éppen csinálnunk. Próbáld meg fejleszteni a relaxáló, ellazuló készségedet!
Használd a kreatív képzelőerődet! Az elménk csodálatos. Higgy a jó döntéshozó készségedben, és oldd meg a problémákat kreatívan. Sokkal kreatívabbak vagyunk, ha merünk.
Csökkentsd a rendetlenséget, néha magad körül, a káosz szül. Tényleg szükségünk van minden dologra, amivel körbevesszük magunkat?
Számold, hányszor köszönsz meg valamit. Úgy vélem, gyakran arra fókuszálunk, amink nincsen, és nem értékeljük azt, ami ott van a szemünk előtt. Gyakorold a köszönet nyilvánítást minden nap legalább 3 olyan dolgot meghatározva, amikért hálás vagy.(család, egészség, munka, egy zokni, napsütés,…)

Fogadd el, ami megváltoztathatatlan. Meg kell értenünk, hogy a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogyan mi azt előre megtervezzük. Ha elvárod, hogy az életben minden úgy menjen, ahogy te szeretnéd, akkor hamar csalódni fogsz. Választhatod a siránkozást és panaszkodást, de minden, amit teszel csak a saját szenvedésed erősíti. Nem változtathatod meg, amit az élet eléd dob, de megváltoztathatod a reakciódat, a viszonyodat
Persze vannak olyan napok, amikor nem megy, nehéz mindezeket betartani, de akkor emlékeztesd magadat, hogy holnap egy új nap, egy tiszta lap. Szóval csak kezdd előlröl. Még szerencse, hogy nem kell tökéletesnek lennünk. A könyv lapjait mi írjuk, a fejezeteket az élet. A fejezetek hangulata mégis csak a benne rejlő lapokon múlik.
Végezetül vissza a koncentrációs táborok túlélőihez. A kutatások kimutatták, hogy a túlélők egy része „tudta kamatoztatni” a későbbi életében tapasztalatait, nem szenvedtek. Ők az úgynevezett reziliens (ellenálló) személyiségek, akik a stresszt kihívásként élik meg.

Jóllehet alapjában a személyiségünkön nem tudunk változtatni, de dolgozhatunk egyes jegyek, jellemzők megváltoztatásán. Nos, a stressz alkalmat ad arra, hogy átértékeljük magunkat, ha van kedvünk munkához lássunk, akár egyedül, akár segítséggel. Aki kedvet kapott annak jó munkát!
Remélem ma is tudtam valami újat adni és megmutatni, hogy mi is a stressz valójában és, hogy van esélyünk megküzdeni vele, anélkül, hogy elemésztene bennünket, megmérgezve a mindennapjainkat.

Forrás: Kálai János-Varga József-Oláh Attila: Egészségpszichológia

Egyre nagyobb divat a borosta, ami a szakáll előszobája, ezt leszögezhetjük, de, hogy ez mennyire tudatos, vagy csak lustaság a férfiak részéről ez egy nyitott kérdés. Minden szakállas férfinak meg van az érve arra, hogy miért viseli. Van aki menőségből, vannak akik, férfiasságuk bizonyítékaként, vagy épp változtatni szerettek volna az addigi külcsínen. De előfordul, hogy egy férfi azért növeszt szakállat, mert utál borotválkozni, és később az arcszőrzetéhez igazítja a karakterét… hát tény, hogy egyre elterjedtebb a ’favágó’ stílus.  Hát ideje utánajárnunk annak is, hogy mennyire jön be ez hölgyeknek. 

Kedves hölgyek és urak! Nem szeretném elvenni Timi kenyerét, de ez a cikk az ő rovatába illett. Most szólok, hogy humorérzék megléte, kötelező! Egy kis prezentáció a hölgyek és urak közötti különbségek kimutatására. Persze nem tudományos, inkább tapasztalati alapon. Nem is rabolom az időtöket, jöjjön aminek jönnie kell!

Elvárásaink, elképzeléseink gyakran nagyon félrevezetnek bennünket. Van, hogy azt gondoljuk, a méret valójában lényeges és aztán a végén meg kirendül, hogy határozottan nem. Vagy mégis? Ennek járjunk utána. Persze érdemes lenne az elején még azt is leszögezni, hogy minek a mérete. Mi másról lehetne, szó hölgyeim és nem utolsó sorban uraim, mint a nőiesség egyik legfontosabb szimbólumáról, a mellekről.

A skót férfiak többször hordanak szoknyát (Kilt), mint a nők. Na jó, ez nem egy kutatás eredménye, csak én érzem így. Szomorúan konstatálom, hogy mi nők, nagyon leszoktunk a szoknya viseléséről. Már csak alkalmakkor öltjük magunkra ezt az amúgy nőiességünket kihangsúlyozni hivatott ruhadarabot.   

A Halloween után menjünk hazai vizekre, s nézzük meg nálunk milyen népszokások ismertek halottak napján! Segítségemre lesz a katolikus lexikon, amely összegyűjtötte ezeket. Az alábbi írás onnan származik.

Mary Robinson Írország első női elnöke volt, hivatali periódusa 1990-től 1997-ig tartott. Számomra Mary Robinson egy hatalmas példakép. Ez a cikk bemutatja miért.

Napjainkban az emberek legjobban az olyan terrorista szervezetektől tartanak, mint az Al Qaeda vagy az abból létrejött Iszlám Állam. Ezen szervezetek gyakran sok áldozatot követelő terrortámadásai miatt van ok a félelemre. Mi vezetett azonban ahhoz, hogy ekkora gyűlölet alakuljon ki a nyugati világ felé? Hogyan lehet ezeket a terrortámadásokat megállítani? Marc Sageman könyve és tanulmányaim ezekre a kérdésekre próbálnak választ keresni.

Az Iszlám Állam terroristái a párizsi Bataclan színházban 2015. novemberében egy metálkoncerten 89 embert megöltek és több százat megsebesítettek. Míg Európában az előző cikkben bemutatott terrorista szervezetek megszűnése óta ez volt a legnagyobb fegyveres támadás, az Egyesült Államokban sajnos még mindig elég gyakoriak a lőfegyveres tömeggyilkosságok. Az elkövetők nem csak iszlám származásúak. Ez a cikk a legnagyobb tömeggyilkosságok elkövetőit mutatja be az Egyesült Államokban.