A minap egy elég hátborzongató cikk jelent meg a The New York Times -ban, mint ha csak az én előző írásom utolsó mondatát szerették volna igazolni. A cikk néhány népszerű és ártalmatlannak tűnő játékalkalmazásról rántja le a leplet. A kimondottan gyerekeknek készült alkalmazások miközben a tesiből felmentett digitális bennszülött Z generációt szórakoztatják, addig a háttérben az okostelefon mikrofonján keresztül figyelik, hogy ezalatt éppen melyik műsor megy a lakásban a TV-ben.

Előző Big Data írásomban az általam látott jelenlegi helyzetet ecseteltem. Most a jövőt próbálom megjósolni. Aki pedig jóslásokba bocsátkozik, annak ismernie kell az ezernyolcszázas évek végén ugyancsak jóslásokba bocsátkozó szakértőknek a vízióit a máról. E derék emberek a lóvasút és a lovas kocsik korában látni vélték, hogy milyen magasan fogja városainkat elborítani a lócitrom az ezredfordulóra. Ma a nagyvárosi szmogtól fuldokolva jót mosolygunk ezen, miközben káromkodva kaparásszuk cipőnkről a kutyaszart.

A feleségem elment tankolni, a Seat Altea XL típusú autónkat. 55 literes a tankja, ám tankolásnál majd 60 liter ment bele. Nekem is fura volt az gondoltam, hogy ide is elért a mutyi, s megkérdeztem az autószerelőnket, mi a véleménye? Ő tájékoztatott, hogy bizony a VW csoport autóit túl lehet tankolni.