Szemezgettünk: Generációs gap

Csajok
Typography

Ismét szemezgettünk, most egy olyan cikket hozok, amely a 40 feletti hölgyeket érinti. Annyit szeretnék kérni, hogy kommentben - a facebook oldalunkon - osszák meg velünk személyes élményeiket, ha volt ilyen. A cikk az anyaHajó weboldalról származik, és ha tetszett a cikk, kérlek látogasd meg az oldalt és nyomj egy like-ot nekik. A cikket a szerző engedélyével tettem fel a (H)írmorzsák oldalára. Kritikus cikk és hangvétel Magyarországról, Rindt Kata tollából.

Vicces és egyben tragikus, hogy úgy kezelik a 40+ álláskeresőket, mintha most bújtak volna elő a barlangból: azt se tudják merre forog a Föld. Nah pláne, ha ez a 40+ egy - egy-két-három gyerekkel rendelkező  - anya, aki iparkodna vissza a munkaerő piacra. Olyan elképesztő tanácsokkal találkozom, amit nem árt, ha mi negyvenesek tisztázunk…

Belefutottam pár cikkbe és volt alkalmam álláskeresőkkel is találkozni. Itt a remek alkalom, hogy összegezzem, hol élnek tévedésben a munkaerő kiválasztók és a végén azt is elárulom, miért nem lesz itt több gyerek.
Első és legfontosabb, hogy a mai negyvenesek a régi harmincasok. Amíg a rendszerváltás környékén nem volt alap, hogy angolul és egyéb nyelveken folyékonyan beszélnek a negyvenesek, a mai negyvenesek már húsz éve használják a nyelveket. Mi még emlékszünk arra, hogy a rendszerváltással hogyan nyíltak a lehetőségek. Pl. még az oktatás is komoly hangsúlyt fektetett az angol nyelv oktatására. Nyelvtudás szempontjából a negyvenes az a generáció, aki leiskolázza úgy a hatvanasokat, mint a mostani oktatási rendszerből kikerülő ifjakat. Szinte sértés rákérdezni egy negyvenesre, hogy megy e neki az angol – ha beírta…
A mai negyvenesek nem tudnak önéletrajzot írni. Hát ennél nagyobb ökörséget ritkán hall az ember. A mai negyvenesek együtt nőttek fel az on-line platformokkal, a mai negyvenes generáció kísérletezte ki a CV sablonokat, a különböző grafikai programokat és minden egyebet, amikből most a 20-30+ fejvadászok oszthatják az ívet. A mai negyvenesek már rég használták a számítógépet, amikor ezek a tanácsadók vagy interjúztatók még bőven húzkodták a csattogós szárnyú falepkét. Álljon már meg a menet! Ok, nincs a negyvenesek diplomájába bevésve, hogy on-line marketing vagy egyéb új diszciplína, de nekünk ilyen választási lehetőségeink nem is voltak egyetemi éveinkben.
Fontos hozzátenni: mikor mi egyetemre jártunk még csak pedzegették, hogy lesz egyáltalán Internet (és még nagy I-vel írtuk) sőt onnan fogunk vásárolni! És mi voltunk, akik kezdtünk a fapados web-shopokkal és szépen magunktól tanultuk meg, hogyan működnek ezek profi módon. Mi még nem ülhettünk le a kész sablonok elé, programozók kellettek, és tőlük kellett mindent megtanulni, bármit akartunk változtatni. Ha nincs a mai negyvenes generáció, hogy tudna a mai 20-30+ csak úgy leülni, betölteni egy blogmotort és osztani az ívet? Még csak most kéne kitalálni és valóban lehetnénk a funkcionális analfabéta felhasználók… de nem vagyunk. Együtt nőttünk fel a digitális világgal, számunkra már akkor természetes volt a géphez nyúlni, amikor a mai húszasok még csak a betűkkel ismerkedtetek.
Negyvenesként be ne írd a születési dátumod! Ne vicceskedj barátom, hát mi voltunk az elsők, akik nem írták be! Amúgy, aki elolvassa a CV-t olyan hülye, hogy a diploma dátumából és a sok felsorolt munkahely és tapasztalat alapján nem tudja kilogikázni, hogy sacc. per kb. hány éves illetővel áll szemben?! Tagadjam le a gyerekem? Miután kilogikázta, hány éves lehetek, feltételezi, hogy van pár… Amúgy is az első kanyarban kiderül… Még mi hazudjunk? Attól fiatalabbak leszünk? Ravasz rókák vagyunk ám, átlátunk a szitán! Generációs gap van a HR-esek és közöttünk. Azt hiszik, a szüleik vagyunk, mert már 4-essel kezdődik az életkorunk…

Fontos ismérvei a negyven plusznak:
– Attól, hogy a negyven plusz már nem bulizik, hanem dolgozni jár be, ugyanolyan hasznos tagja a társadalomnak. Érti a humort és leginkább el se tudod dönteni róla, hány éves.
– A negyven pluszt már nem lehet csak úgy kizsigerelni és ha kell megmondja, hogy merre van arccal előre. Ettől viszont nem lesz rosszabb ember, sőt még előre is viheti a cég ügyeit.

– A negyven plusz célorientált, eredmény orientált és legkevésbé a népszerűségre hajt…

– A negyven plusz már a B-oldalon van, de még csak az elején, ám kreativitása, teherbírása csúcsán.
– A negyven plusznak már meg van a maga kis élettörténete, sok pofára esése, tapasztalata és türelme.

– A negyven plusz számára nincs már megoldhatatlan feladat. Az Internetet nem csak Tinderre meg Facebookozásra tudja használni…

– A negyven plusz inkább húz, határidőkben gondolkodik és van saját élete, felelősségtudata. Tudja azt, hogy akkor is fel kell kelni, ha belepusztul is, jól emlékszik az átvirrasztott éjszakákra. Tudja azt, milyen hisztivel jár, ha nem történik meg, amit ígért. A legszebb: tudja azt, hogy van értelme annak, amit csinál.

– Na igen, a negyven plusz nem feltétlenül nyeli be a félállásban bejelentelek, a többi zsebbe és hasonló megoldásokat. A negyven plusz jogosan is várja el, hogy ne a pályakezdők arcpirítóan alacsony fizetésével szúrják ki a szemét. Még akkor is, ha negyven pluszként tökéletesen tisztában van vele, hogy milyen adóterhek sújtják a munkáltatót vele kapcsolatban…

– A negyven pluszt tekinthetjük az összekötő kapocsnak a gyerekkor és a nyugdíjas kor között. Még rugalmas, még érdeklődő, még alkalmazkodásra képes, még tanulni is tud, de már a felnőtt emberekre jellemző összeszedettséggel rendelkezik.

 
Nah! Akkor hadd tegyem fel a kérdést: hogyan is akarnak megállapodni a nőkkel? Menjenek el szülni, essenek ki a munkaerőpiacról akár 10-15 évre? Utána szó nélkül tűrjék, ahogy diszkriminálja őket a munkaerőpiac? Az a példa a mostani húszasoknak, hogy mennyit kell magyarázkodnia a tőlük tapasztaltabb mai negyvenesnek? Meg van itt már zavarodva mindenki? A mai húszasoknak is van szeme ám! Látják, hogy szívatják ezt a korosztályt!Nem hülyék! Tudják, mi vár rájuk!

Ki és milyen jogon várja el a diplomás, nyelveket beszélő, valós és virtuális térben egyaránt magabiztos nőktől, hogy szakajtónyi gyereket szüljenek és ragadjanak fakanalat, devalválják a tudásukat?

A szülőképes nők előtt még alsó hangon negyven aktív év áll… Talán olyan körülményeket kell teremtetni, olyan szemléletváltásra van szükség, hogy aki gyereket vállal ne egy haszontalan jövőt lásson. Ha majd azt látja, hogy gyerekei intézményesülésével szükség van rájuk nem csak azért, hogy otthon takarítsanak, hanem, mert értékes tagjai a társadalomnak. Ha majd olyan intézkedések lesznek, hogy a az adóterhek miatt a munkáltatóknak se életkori alapon kelljen válogatni, akkor lesz itt gyerek bőven… Addig lehet lózungokat puffogtatni, de gyerek nem születik több.