Szép szokás, hogy az Anyaszentegyház a Nagyböjti Szent Időben, de különösen Nagypénteken, un. keresztút járással készül a Húsvét ünnepére.
A keresztút rendkívül régi hagyomány, mégsem része a liturgiának, ezért ez a fajta lelki gyakorlat az un. paraliturgikus cselekedetek közé került besorolásra.
Sok helyütt főképpen a Közép-Kelet Európai területen a templomok, bazilikák közelében un. Kálváriákat, melyek szimbolikusan jelentik meg a Golgota hegyét, és hegyen felfelé haladva járjuk végig a Keresztút 14 állomását. Minden állomásnál megállunk, és az állomás témájának megfelelően röviden elmélkedünk, imádkozunk, és haladunk tovább a következő stáció felé.
Ma, Nagypénteken, szeretném megosztani veltek XVI. Benedek pápa, még Ratzinger bíborosként írott keresztútját, imádságát, elmélkedéseit kiegészítvén az egyik legszebb magyar keresztúti ének versszakaival. Egy kis csenddel a lelkünkben, viszonylag gyorsan ráeszmélhetünk, hogy mindezek a gondolatok ma különösen is érvényesek. Kívánom, hogy ez a pár sor, hozzon mindenki szívében hasznos gyümölcsöt, függetlenül attól, hogy katolikus, protestáns, vagy talán nem keresztény szemmel olvassuk. A jó, az igaz, nem a vallástól függ. Az igazság, és az erkölcsi törvény mindannyiunk szívében elültetésre került már a születésünk pillanatában, csak engednünk kell, hogy hasson ránk.