17
Sun, Feb

Szép szokás, hogy az Anyaszentegyház a Nagyböjti Szent Időben, de különösen Nagypénteken, un. keresztút járással készül a Húsvét ünnepére.

A keresztút rendkívül régi hagyomány, mégsem része a liturgiának, ezért ez a fajta lelki gyakorlat az un. paraliturgikus cselekedetek közé került besorolásra.

Sok helyütt főképpen a Közép-Kelet Európai területen a templomok, bazilikák közelében un. Kálváriákat, melyek szimbolikusan jelentik meg a Golgota hegyét, és hegyen felfelé haladva járjuk végig a Keresztút 14 állomását. Minden állomásnál megállunk, és az állomás témájának megfelelően röviden elmélkedünk, imádkozunk, és haladunk tovább a következő stáció felé.

Ma, Nagypénteken, szeretném megosztani veltek XVI. Benedek pápa, még Ratzinger bíborosként írott keresztútját, imádságát, elmélkedéseit kiegészítvén az egyik legszebb magyar keresztúti ének versszakaival. Egy kis csenddel a lelkünkben, viszonylag gyorsan ráeszmélhetünk, hogy mindezek a gondolatok ma különösen is érvényesek. Kívánom, hogy ez a pár sor, hozzon mindenki szívében hasznos gyümölcsöt, függetlenül attól, hogy katolikus, protestáns, vagy talán nem keresztény szemmel olvassuk. A jó, az igaz, nem a vallástól függ. Az igazság, és az erkölcsi törvény mindannyiunk szívében elültetésre került már a születésünk pillanatában, csak engednünk kell, hogy hasson ránk.

A Szent Három nap – Húsvéti Triduum, avagy... a felkészülési időszak vége

Holy Triduum

"Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.  / Filippieknek írt levél, 2, 6-11/"

Furán hangozhat a cím egy olyan ember szájából, aki kereszténynek és hívőnek mondja magát. A címben található kérdést nem a Biblia alapján fogjuk megnézni most, hanem korabeli történelmi munkák nyomán keresünk választ.

Régi adósságomat kívánom ma részben törleszteni Norbi felé. Sokáig gondolkoztam mivel is kezdjem, mi legyen az első téma, amivel érdemes foglalkozni a lélekmorzsák téma alatt. Első körben arra gondoltam, hogy rendkívül szubjektív és önző módon magamról fogok írni, hogy legyen valami képe az olvasónak arról, hogy ki is vagyok, és honnan veszem a bátorságot, hogy lélekről, hitről, vallásról írjak. Tulajdonképpen el is készítettem azt a bizonyos cikket, de most egy huszárvágással keresztülhúztam saját elképzeléseimet, mert inkább valami sokkal fontosabbról írnék röviden, ugyanis van itt valami, ami sokkal fontosabb, mint személyem, vagy azok a témák, melyeket előzőleg szerettem volna feszegetni.

Hamvazószerda, a Nagyböjti időszak kezdete Bár a világ most leginkább a Valentin Nappal van elfoglalva, azért van itt egy másik és talán jelentőségét tekintve kissé fajsúlyosabb ünnepünk is a mai napon, nekünk keresztényeknek, katolikusoknak.

Ezekkel a szavakkal köszöntjük egymás a napokban, amikor Krisztus születését ünnepeljük. Ezt az egyik legkorábbi bizánci karácsonyi szentbeszéd, Nazianzi Sz. Gergely 38. beszéde ihlette ezekkel a szavakkal: „Krisztus születik, dicsőítsétek, Krisztus a mennyből jő, menjetek elébe! Krisztus a földön van, emelkedjetek!”