Egy érdekes írás jelent meg, amelyet megosztanék veletek. Egy anyuka elment évzáróra, és bizony kiakadt. Az eredeti cikket itt olvashatjátok, a WMN oldalán.
Úgy tűnik, a reformok igen nehezen törnek be az oktatásba, és még mindig a régi reflexek irányítják az iskolák gondolkodását az évnyitók, évzárók tekintetében. Olvasójuk, Pesty Mona úgy döntött, nem megy többé évzáróra. Méghozzá ezért:

A mai téma sokakat érint, mindennapos sztori, a jogi hátteret Mesi teszi mellé, mivel nem vagyok jogász és butaságokat nem szeretnék írni, persze igyekszem általános információkat, vagy tapasztalatokat megosztani, de a valós jogi oldalt Mesi fogja összeszedni.

Photo: UoW

A cikk címe igen árulkodó véleményem szerint. Ma egy olyan témát hozok, ami azt hiszem mindenki számára ismert, mint tény, de igazából igyekszünk magunkat „tudatlanságban” tartani a témával kapcsolatban. Nyilván ez önvédelemnek tekinthető. Otthoni munkásságom során, sok ilyen esettel találkoztam és el kell mondanom, hogy sokan inkább szemet hunytak, mert nem akarták vállalni az ezzel járó meghurcoltatást és itt most nem az áldozatokról beszélek.

A mai cikk erről a „népszerű” problémáról, annak jelentéséről, hátteréről, illetve arról szól, hogyan is küzdhetünk meg vele a hétköznapokban, mert lássuk be életünk része, élettársunk, de azt hiszem, nem ilyenfajta élettársat kívánunk magunknak. Furcsa módon pontosan tudom érdemes-e, mit kéne tennem, hogyan kerülhetem ki és néha előfordul, hogy magam is a csapdájába esek, mint partra vetett hal vergődöm vele, húz le az örvény mivel természetesen ösztönösen kapálódzok, aztán hirtelen felismerem, hogy le a kezeket a test mellé az örvény elenged és koncentráljunk a megoldásra. Ezzel, csak azt akartam jelezni, hogy nem könnyű feladat megtanulni kezelni, de apró lépésekben haladva képesek leszünk különbséget tenni, hogy érdemes-e egyáltalán ezen stresszelnünk, vagy nem.

Ahogyan ígértem, itt a folytatása táplálkozási és testképzavarokkal kapcsolatban. Hallgatassék meg a másik oldal alapján is. Megszólal egy kilensem, aki arról vall, hogyan kezdődött, mit érez, mi is történik/ történt benne.

Ez a cikkem picit bele kontárkodik Judit oldalába, de ha pontos akarnék lenni, inkább a szakmájának a magyarországi alapját fogja bemutatni. Magyarországon a XIX. század második felében közel húszezer értelmi fogyatékos, korabeli szóhasználattal tompaelméjű, cretin, illetve hülye élt. A korabeli felfogás szerint „nem hasznos tagjai a társadalomnak”. A XIX. század második felére a testi fogyatékosok nevelésének háttere egyre nagyobb figyelmet kapott, az értelmi fogyatékosokkal nem igen tudtak mit kezdeni. Itt lép színre Frim Jakab körmendi tanító, aki alapított egy „hülyenevelő” intézetet, ez volt az országban az egyetlen értelmi fogyatékosokat fogadó nevelőintézet.

Ez a probléma egy gyakori jelenség, melynek komoly hatása van az anya gyermek kapcsolat alakulására, ez a szülés körüli, vagy szülés utáni depresszió. Ez nagyon sok elsőbabás édesanyánál jelentkezik, szerencsére az esetek többségében egy enyhe depressziós epizódról beszélünk, ami az első hat-nyolc hét után eltűnik és akár normálisnak is nevezhetnénk. Azonban előfordulnak súlyosabb, hosszan fennálló epizódok is, melynek megszüntetéséhez szakember segítsége szükséges, valamint nagyon jelentős ezen epizódok hatása az anya-gyermek kapcsolatra. A gyermek kötődésének alakulására, ami a későbbi szociális viselkedéseinek alapmintázata. Erről részletesebben olvashattok az anya gyermek kapcsolat című írásomban.

Ahogyan ígértem, egy olyan téma, amit ígértem. Ez a téma szinte mindenkit érint valamilyen formában, de nyilván nem mindenkinél válik mentális zavarrá. Mindenki halott, már róla és ez köszönhető a médiának is. Honnan datálódik, mik az okok, manapság miért is számít ez az egyik leggyakoribb mentális problémának, erre próbálok rávilágítani teljesség igénye nélkül.

Ha egy utcán békésen sétálunk, ám egyszer csak a kerítés mögött vicsorgó kutya ijeszt meg minket, akkor stresszhelyzetbe kerülünk: szívünk gyorsabban ver, levegő után kapkodunk, gyomrunk összeszorul, feláll a szőr a hátunkon. Ebben az esetben legtöbbünk valószínűleg nem a kutyával való megküzdést, hanem a helyzetből való gyors kilépést, azaz a menekülés útját választja. A menekülés a stressz elhárításának egyik lehetséges módja, amely az esetek egy részében egyben a legjobb megoldást is jelenti. Egyértelműen így tudjuk leginkább megőrizni biztonságunkat, épségünket. Nem vállaljuk a kutyával való esetleges összetűzést (elég egy lyuk a kerítésen), inkább odébb állunk. Ebben a példában nem tudjuk, hogy ellenfelünk a harc során vajon erősebbnek vagy gyengébbnek bizonyult-e volna nálunk, bár lássuk be, azért megjósolható ki járna rosszabbul egy nyílt küzdelemben. A stresszhelyzetből való menekülés azonban azokban az esetekben is a legjobb megoldás lehet, amikor egyértelműen fölényben vagyunk a másikkal szemben. Például a kutyaepizódot túlélve, fellélegezve folytatjuk utunkat, amikor a sarki kocsmához érve egy magatehetetlen részeg öregemberbe botlunk, aki szidalmakkal halmoz el bennünket. Erre az újabb stresszkeltő helyzetre kétféle módon reagálhatunk: újra a menekülés útját választjuk, vagyis tudomást sem véve róla elmegyünk mellette, ilyen esetben semmi sem történhet, vagy engedve idegrendszerünk harci készültségének esetleg odavágunk neki egyet. Ebben az esetben egy rossz ütés, vagy esés következménye sérülést is okozhat.


Tehát a közhiedelemmel szemben nem mindig a természet a legbölcsebb, azaz olykor érdemes felülbírálni ösztönprogramunkat, érdemes elfojtanunk azokat a válaszokat, amelyek látszólag a védekezés érdekében fejlődtek ki, ám nem minden körülmény között szükségszerűen hasznosak.
Ez egyébként a konfliktuskezelésben is igen hasznos, remélem, mondanom sem kell, hogy a konfliktus mekkora stressz forrás az ember életében. A kutya és a részeg ember példájából kiderül, hogy olykor a „futás” nemcsak a leghasznosabb, de a legbölcsebb stresszoldási módszer. Hasonló helyzetből való kilépést az élet egyéb területein is alkalmazni szoktunk. Ha a munkahelyünkön szerzett fáradságot egy kiadós sétával vagy egy hosszabb szabadsággal próbáljuk kipihenni, tulajdonképpen ugyanúgy a helyzettől szabadulunk meg, mint a fenti példákban. A különbség természetesen megvan, hiszen a munkahelyünkre az esetek nagy részében vissza kell- és vissza is akarunk térni.
Az ottani problémáink pedig nagy valószínűséggel nem oldódnak meg a kikapcsolódásunk ideje alatt, azonban egy időre elterelve a figyelmünket a stressz okozójáról esélyt adunk magunknak, hogy visszatérve új szemszögből közelítsünk a problémákhoz. Ezt a módszert a pszichológiában „inkubálásnak” nevezik és a tapasztalatok szerint gyakran igen hasznos a problémáink megoldásában. Amikor benne vagyunk a taposómalomban, figyelmünk, gondolkodásunk beszűkül, hajlamosak vagyunk kreativitásunkat elfelejtve mindenre a rég bevált megoldások sablonjait alkalmazni, vagy amiket tanultunk, mint megoldási módokat. Ha azonban egy kis időre félretesszük adott dolgot és egy más jellegű tevékenységbe kezdünk, akkor van esélyünk rá, hogy az új helyzet olyan megközelítési módokat, stratégiákat juttat eszünkbe, amelyekkel sikeresen megoldhatjuk az elfektetett feladatot.

A menekülés azonban az esetek többségében nem elég a számunkra kellemetlen stresszhelyzet enyhítéséhez vagy megszűntetéséhez. Gondoljunk például olyan egyszerű helyzetre, hogy egy csalódást pusztán az elköltözés nem old meg, annak a stressze a környezetváltozással nem szűnik meg.
A megküzdési stratégiákat klasszikusan két nagy csoportra szokták osztani:
• A személy összpontosíthat a speciális problémára vagy helyzetre, hogy megpróbálja a jövőben elkerülni vagy megváltoztatni azt. Ezt nevezzük problémaközpontú megküzdésnek.
Erre egy példa: A nők szinte mindegyikénél előfordul, hogy a súlyával elégedetlen, tehát a probléma a súly, ezen lehet változtatni nagy munkával, elszántsággal életmódváltással. Azaz Képes lefogyni, így a probléma megoldható.
• A személy foglalkozhat azzal is, hogy enyhítse a stresszkeltő helyzethez kapcsolódó érzelmi reakcióit, ha a helyzetet magát nem tudja megváltoztatni. Ezt a folyamatot nevezzük érzelemközpontú megküzdésnek. erre egy példa, ha valakinek a magasságával an problémája. Nyilván ennek megváltoztatására nincsen lehetőségünk, ám választhatunk olyan sportot, munkát, ahol ez előnyt jelenthet.


A stresszkeltő helyzetekkel szembeszállva az emberek többnyire egyaránt használják a problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdést.
A problémaközpontú megküzdési stratégiák alkalmazása során először meghatározzuk a problémát, alternatív megoldásokat találunk ki, majd mérlegeljük azokat az előnyök és hátrányok vonatkozásában, végül választunk közülük és végrehajtjuk a kiválasztott megoldást. Ezek a stratégiák befelé is irányulhatnak, a személy önmagában változtat meg valamit, ahelyett, hogy környezetét módosítaná. A problémaközpontú stratégia jelenti a legjobb megoldást az olyan embereknek, akik számára munkájuk folyamatos stresszforrást jelent. Természetesen a kivitelezésre való képesség függ a személy tapasztalatitól, intellektuális képességeitől, önkontrolljától, azonban érdemes ezt az utat választanunk, hiszen a kiégés és a depresszió megelőzésének leghatékonyabb módját jelenti.


A munkahelyi stressz enyhítésének első lépése, hogy a probléma lényegére irányítsuk a figyelmünket. Ha a stresszforrások után kutatunk, a munkahelyen folytatott tevékenységünk következményeit kell célba vennünk. A stressz általában teljesítményünkhöz kötődik, mégpedig a teljesítmény értékelésének dimenziójában. Az értékelő szerepébe magunkat és társainkat is belehelyezhetjük. A számunkra elégtelen teljesítmény mögött sok esetben időnk megszervezésének problémái állnak. A stressz oka sok esetben az élet elégtelen megszervezésben keresendő. Az otthoni vagy munkahelyi szétszórtság orvoslásához érdemes néhány tippet megfogadni:
• Legyen naptárunk és szokjunk hozzá rendszeres használatához! Vegyük sorra a feladatainkat (írjunk listát) és készítsünk ütemtervet, hogy milyen sorrendben kívánjuk végrehajtani azokat!
• Az ütemterv elkészítésénél hagyjunk elég időt a feladatokra! A tapasztalatok azt mutatják, hogy majdnem minden tovább tart, mint amennyi időt előzetesen szántunk arra.
• Ha sok a feladatunk és nem elég a rendelkezésre álló idő, akkor mérlegelnünk kell és osztályozni a feladatokat fontosságuk szerint! Minden napot a legfontosabb teendők elvégzésével érdemes kezdeni.
• Néha meg kell húzni a vonalat, és ehhez meg kell tanulnunk nemet mondani! A stresszhelyzetben lévők sokszor ahelyett, hogy azt mondanák „Nem akarom megcsinálni.” vagy „Segítségre lenne szükségem.” maguk látnak el minden feladatot.
Azzal, hogy mindent magunkra vállalunk, belekerülünk az ördögi körbe, és egyre több és több feladatunk lesz.
Erre egyszerű a gyakorlás. Nagyon apró dolgokkal kezdjük a nem mondás gyakorlását. Például: „Hozol egy pohár vizet?” Nem…..
Gyakran előfordul, hogy bár mi magunk elégedettek vagyunk teljesítményünkkel, másoktól nem kapunk bíztató visszajelzéseket. A munkahelyi stressz jelentős része abból adódik, hogy lényeges az eltérés munkánk saját és mások által történő megítélése között. Ha valaki hasznosnak tartja tevékenységét, mégis háttérbe szorítva érzi magát, ugyanakkor azt látja, hogy egyeseket érdemtelenül kiemelnek, akkor ez komoly stresszes állapotot idézhet elő.

Ilyen helyzetben az első lépés az, hogy megszabaduljunk attól a kényszerképzettől, hogy létezik valamilyen fórum, amelytől munkánk pontos értékelését elvárhatnánk. Nincs valamilyen abszolút igazság vagy mérce, amelyhez képest megítélhetőek vagyunk – a szélsőséges esetek kivételével-, így azokra a környezetünkben lévő személyekre kell koncentrálnunk, akik minősítése valamilyen szempontból érdekes a számunkra. Ezek a személyek elsődlegesen a feletteseink, azonban az egyenrangú kapcsolatokban is fontos megerősítés. Munkakedvünk, és – ezáltal- munkánk sikeressége nagyban függ a minket körülvevő szociális környezet milyenségétől.
A főnök- beosztott viszony jellegénél fogva hierarchikus, azaz tartalmaz valamilyen alá- fölérendeltségi viszonyt. Ez egy „formális hierarchikus fölény” hangsúlyozva ezzel, hogy a munkavégzés szempontjából természetes helyzetről van szó, hiszen a vezetőnek el kell látnia vezetői feladatát. Ez a fajta fölény általában nem stresszkeltő. A stressz kialakulása inkább abból következik, hogy a vezetők általában igazságos, humánus, intelligens, előrelátó embereknek tartva magukat úgy érzik, erkölcsi fölénnyel is rendelkeznek. Az ilyen főnök szava valóságos szentírás, minősítése pedig véglegesnek tekinthető. A beosztottak döntő többsége a behódolást választja vele szemben, ami által lelki egyensúlyuk ki van szolgáltatva vezetőjük viselkedésének. 

Ez külföldön élőként nagyon sarkalatosnak tartom, főleg a kezdeti időszakban. Magunkban gyakran mondjuk, persze, mert külföldi vagyok. Igen van némi valóságalapja, de abban a pillanatban, mikor elhatároljuk magunkat, egyenrangúvá válunk a többiekkel, vagyis kiállunk magunkért. Vannak természetesen olyanok is, akik nem tudják elfogadni az effajta fölényt, és hierarchiaharcba kezdenek. Sem az egyik, sem a másik magatartás nem óv meg a stresszhelyzetektől. A megoldás a másik- ez esetben a vezető- viselkedésének számunkra kedvező irányba való befolyásolása. Ha a vezető az önérzetünket sértő dominanciára törekszik, óvatosan éreztethetjük, hogy magatartásával megsérti az együttélés írott és íratlan szabályait. Ahhoz, hogy ki tudjuk fejezni a problémáinkat, érdemes az un. „ürügy- lényeg” megkülönböztetést használnunk. Ez azt jelenti, hogy egy minket bántó szituációban el lehet különíteni az ürügyet - ami kapcsán folyik a beszélgetés- és a lényeget - azaz, ami kifejezésre jut a másik szavaiban. A „Nekem erre nincs időm.” kijelentésben például az idő csak ürügy (Ez nem sérthet minket, hiszen nem érezhetjük magunkat megbántva attól, hogy valaki elfoglalt.), a lényeg - ami miatt stresszhelyzetbe kerülhetünk- a velünk szemben tanúsított fölény és lekezelés. Ha oldani akarjuk a bennünk lévő feszültséget, akkor ez utóbbira érdemes reagálnunk (pl. „Nem értem mivel adtam okot arra, hogy ne vegye komolyan az általam felvetett problémát?”), azonban vigyázzunk arra, hogy a másik ne érezzen szavainkban támadást. Ha úgy gondoljuk, hogy viszonyunkban valamilyen állandó feszültség van, érdemes – a helyzet átgondolása után- kikérnünk a vezető véleményét velünk kapcsolatban (pl.:„Szeretném, ha kapnék valamilyen visszajelzést munkám minőségére vonatkozóan.”). Ne essünk kétségbe, ha a beszélgetés során negatívumok is a felszínre kerülnek, hiszen adott esetben változtatni tudunk a magatartásunkon, ehhez azonban szükséges, hogy a vezető ne általánosságokban fogalmazza meg kritikáját. Érdemes megkérnünk, hogy pontosítsa, elsősorban miben vár el javulást. Végül a főnökünkkel való viszony végiggondolásakor vegyük figyelembe az érem másik oldalát is, azaz, hogy nemcsak a beosztott van kiszolgáltatva a vezetőnek, hanem fordítva is így van. A vezetőtől egyszerre várnak határozottságot és megértést, ráadásul munkáját ténylegesen nehezítheti, ha a hierarchiában alatta állók információt tartanak vissza vagy a vezetői pozícióját elfogadni nem tudók rombolják a tekintélyét.


Amennyiben figyelmesen olvastál, ez ráhúzható bármely típusú konfliktusra, annak megoldásához is segítség lehet.
 Az érzelemközpontú megküzdés célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását és azt, hogy a személy a probléma megoldásával foglalkozzon. Akkor is érzelemközpontú megküzdéshez folyamodunk, ha a helyzet eseményei befolyásolhatatlanok.
Az érzelemközpontú megküzdés háromféle stratégiával dolgozhat: kérődző, elterelő és negatív elkerülő stratégiával.
A kérődző stratégiák közé tartozik az, amikor elzárkózunk a világtól, hogy azon tudjunk meditálni, milyen rosszul is vagyunk. Aggodalmaskodunk, hogy mik lesznek a stresszkeltő esemény következményei, vagy saját érzelmi állapotunkon töprengünk. Állandóan arról beszélünk, hogy milyen rosszak a dolgok, ugyanakkor nem teszünk semmit, hogy megváltoztassuk azokat. (Ugye néha ismerős??)
Az elterelő stratégiák az előzőeknél hatékonyabban oldják a stresszt. Ezek közé tartozik a már említett kikapcsolódás, azaz, ha valamilyen kellemes tevékenységbe menekülünk, amely megerősítő és növeli a kontroll érzését. Ilyen például a sport, a barátokkal való szórakozás vagy a gyerekkel való játék. Az elterelő stratégia lényege abban rejlik, hogy levegőhöz juttat minket negatív érzelmeink közepette és így visszanyerjük az ellenőrzést a helyzet felett.


 A relaxációs tréning lényege a fiziológiai izgalmi szint csökkentése azáltal, hogy az agy jobbféltekei aktivitására helyezzük a hangsúlyt. A relaxációt a megfelelő gyakorlással bárki elsajátíthatja. Üljön kényelmes testhelyzetben, csukja le a szemét!
 Lazítsa el teljesen az izmait, először a lábán, majd végig az egész testén, egészen az arcáig! Hagyja izmait ilyen relaxált állapotban! Lélegezzen orron át! Tudatosítsa a légzését! Amikor kifújja a levegőt, mondja csendben, hogy „egy”. Például:… belégzés… kilégzés „egy”, be… ki „egy”, és így tovább 20 percen keresztül! A szemét kinyithatja azidő ellenőrzésére, ne használjon ébresztőórát! Amikor ezt befejezte, üljön nyugodtan több percig előbb csukott, majd nyitott szemmel! Ne aggódjon amiatt, hogy nem sikerül kellő mértékű relaxációt elérnie! Passzív attitűdöt alakítson ki, hogy az ellazulás a maga útján haladjon! Gyakorolja a módszert naponta egyszer vagy kétszer, de ne az étkezést követő két órában, mivel  az emésztési folyamatok ellen hatnak a szubjektív változásoknak!

A stressz kontrolljának további fontos eleme a fizikai erőnlét. Akik rendszeresen végeznek valamilyen testmozgást, mely növeli a szívritmust és az oxigénfelvételt, sokkal alacsonyabb pulzusnövekedést és vérnyomást mutatnak stresszhelyzetekben, mint azok, akik nem edzik magukat. A mozgás nemcsak a hosszú távú egészségmegőrzésben, hanem a gyors stresszoldásban is segítségünkre lehet, azáltal, hogy „levezeti az energiákat”, és segít abban, hogy gondolkodásunkat egy ideig új dolgokra összpontosítva inkubáljuk a megoldatlan feladatokat.
Itt említem, a séta, a zene kitűnő stresszoldó hatását, vagy egy könyv olvasása, film nézése. Ami számomra a legfontosabb az „én idő” és az, hogy legyen olyan valami az életünkben, ami pozitív élmény, energiával tölt fel. Bármi legyen is az, de ezt mindenkinek magának kell megtalálnia. Ez az örömforrás oldja a stresszt, segít a megfelelő megoldás megtalálásában. Számomra ilyen az írás, vagy a séta. Ez olyannyira kikapcsol, hogy mikor visszatérek a valóságba másként látom a helyzetet, a felhők elmentek, képes vagyok döntést hozni, stratégiákat felállítani.

A felsoroltakon kívül még egy jó stresszoldót ismerünk, a humort. A humornak csodálatos nyugtató hatása van. Egy jó nevetés elernyeszti az izmokat, gyorsítja a szervezet oxigénellátását, csökkenti a vérnyomást, ezen kívül képes másfajta perspektívában megmutatni a problémáinkat. Az öniróniát nehéz megtanulni, de hihetetlen jó partner válik belőle idővel. Például télen az remek Ír időjárásban sokszor kényszerültem sétára, mivel másképp nem tudtam a klienshez menni (szél, eső…) Volt, hogy csúnyán bőrig áztam az erős szélben, közben arra gondoltam milyen szerencsém van, hogy hátulról fúj, így gyorsabban célba érek, vagy mosás mára pipa… és persze nagy táska száraz ruhával. Örkény novelláskötetét azzal a jó tanáccsal indítja, hogy néha álljunk meg terpeszben, hajoljunk le és nézzük meg a világot a két lábunk közül, hogy lássuk, van a dolgoknak egy visszája, egy másik oldala is, amely esetenként nagyon komikus tud lenni. Persze vannak olyan helyzetek, amikor azt mondjuk „Ezen én nem tudok nevetni.”, de az esetek egy részében mindenképpen érdemes kipróbálnunk - persze képletesen- ezt a „módszert”.
Megpróbálom összegezni a fent hosszan kifejtett témát.

A stressz nem kizárólag a modern élet negatív hatásaként, hanem a személy és annak környezete közötti kölcsönhatásként értelmezhető: akkor élünk át számunkra kellemetlen stresszt, ha olyan helyzettel vagy követelménnyel szembesülünk, amelynek adott pillanatban nem tudunk megfelelni. A hosszan tartó stresszhatás először vészreakciót vált ki a szervezetből, mely elindítja az alkalmazkodást az ellenálló képesség növekedésével, azonban a szervezet energiái egy idő elteltével kiürülnek és megkezdődik a kimerülés szakasza. A tartós stressz jellegzetes testi, szellemi, viselkedésbeli és érzelmi tüneteket okoz, amelyek felismerése fontos tényező a betegségek megelőzése és kezelése szempontjából.
A stresszel való megküzdésben különböző technikák lehetnek segítségünkre, a legfontosabb azonban az, hogy helyesen ismerjük fel, hogy számunkra mi jelent igazi stresszort. Nem maga a helyzet a mérvadó, hanem annak megélése, megítélése. Negatív értelemben vett jelentős stressz csak akkor lép fel, ha az érintett személy az eseményt magára nézve károsnak fogja fel, és ha meggyőződése szerint saját erejéből nem tud befolyással lenni a történések kimenetelére.

Itt van néhány egyszerű stratégia, ami segíthet a stresszlevezetésben, elkerülve a teljes fásultságot.
Végezetül néhány apró ötlet:
Tedd azt, amit szeretsz, szánj rá időt lehetőleg hetente többször.
Irányítsd a gondolataidat pozitív irányba, vagyis fogalmazz át. „Hú… még négy kemény nap! Helyette: Már egy elment az ötből, csak négy van hátra.” Minden dologban találsz pozitívumot, minden napban találj valami jót.
Építsd ki a belső körödet, olyan emberekkel vegyük magunkat körbe, akik töltenek és nem leszívják az energiáinkat, tápláld ezeket a kapcsolatokat. Vedd körbe magad pozitív emberekkel, olyanokkal, akiket igazából érdekel, hogy mi van veled.
Vedd irányításod alá az egészséged. Mindannyian tudjuk, hogy az egészséges étkezés és a mozgás, hatalmas változást érhet el közérzetünkben. Nem kell belebolondulnod és egészség-gurunak lenned. Csak próbálj meg többször egészségtudatos döntéseket hozni.

Légy nyugodt néhány percre minden nap. A legjobb ötletek legtöbbször akkor jönnek, amikor csendes, nyugodt vagy. Sajnos legtöbbünkkel ez nem történik meg túl gyakran, mert sokan hajlamosak vagyunk állandóan valamin stresszelni, izegni-mozogni és azon gondolkodni, hogy mit kellene most éppen csinálnunk. Próbáld meg fejleszteni a relaxáló, ellazuló készségedet!
Használd a kreatív képzelőerődet! Az elménk csodálatos. Higgy a jó döntéshozó készségedben, és oldd meg a problémákat kreatívan. Sokkal kreatívabbak vagyunk, ha merünk.
Csökkentsd a rendetlenséget, néha magad körül, a káosz szül. Tényleg szükségünk van minden dologra, amivel körbevesszük magunkat?
Számold, hányszor köszönsz meg valamit. Úgy vélem, gyakran arra fókuszálunk, amink nincsen, és nem értékeljük azt, ami ott van a szemünk előtt. Gyakorold a köszönet nyilvánítást minden nap legalább 3 olyan dolgot meghatározva, amikért hálás vagy.(család, egészség, munka, egy zokni, napsütés,…)

Fogadd el, ami megváltoztathatatlan. Meg kell értenünk, hogy a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogyan mi azt előre megtervezzük. Ha elvárod, hogy az életben minden úgy menjen, ahogy te szeretnéd, akkor hamar csalódni fogsz. Választhatod a siránkozást és panaszkodást, de minden, amit teszel csak a saját szenvedésed erősíti. Nem változtathatod meg, amit az élet eléd dob, de megváltoztathatod a reakciódat, a viszonyodat
Persze vannak olyan napok, amikor nem megy, nehéz mindezeket betartani, de akkor emlékeztesd magadat, hogy holnap egy új nap, egy tiszta lap. Szóval csak kezdd előlröl. Még szerencse, hogy nem kell tökéletesnek lennünk. A könyv lapjait mi írjuk, a fejezeteket az élet. A fejezetek hangulata mégis csak a benne rejlő lapokon múlik.
Végezetül vissza a koncentrációs táborok túlélőihez. A kutatások kimutatták, hogy a túlélők egy része „tudta kamatoztatni” a későbbi életében tapasztalatait, nem szenvedtek. Ők az úgynevezett reziliens (ellenálló) személyiségek, akik a stresszt kihívásként élik meg.

Jóllehet alapjában a személyiségünkön nem tudunk változtatni, de dolgozhatunk egyes jegyek, jellemzők megváltoztatásán. Nos, a stressz alkalmat ad arra, hogy átértékeljük magunkat, ha van kedvünk munkához lássunk, akár egyedül, akár segítséggel. Aki kedvet kapott annak jó munkát!
Remélem ma is tudtam valami újat adni és megmutatni, hogy mi is a stressz valójában és, hogy van esélyünk megküzdeni vele, anélkül, hogy elemésztene bennünket, megmérgezve a mindennapjainkat.

Forrás: Kálai János-Varga József-Oláh Attila: Egészségpszichológia

Mi történik az anyaméhen belül? A méhen belüli fejlődés első időszakában (első két hónap) az magzat az emberi törzsfejlődés egészét végigjárja. Ez azt jelenti, hogy az egysejtű állapottól jutunk el a törzsfejlődés legmagasabb fokára.

More Articles ...

Page 1 of 2