Figyelemzavar, hiperaktivitás

3-6 (óvoda)
Typography

A mai téma is igen sok családot érint. Ez a probléma régóta létezik, nem új keletű, de ebben is jelentős szerepe van a felgyorsult világnak, a sok ingernek és a társadalmi változásoknak is. Valamint a gyermekekkel, viselkedésükkel kapcsolatos kutatások is megszaporodtak, mígnem a történelem során a gyermeket kicsinyített felnőttként kezelték, az ez irányú gondolati változások az ötvenes években kezdődtek teljes gőzzel, szóval tudományos szempontból igen fiatalnak számít ez a terület.

Tehát a mai témánk a figyelemzavar lesz. Ez ma már diagnózissal bír, míg 30 évvel ezelőtt az összes ilyen problémát egy kalapba tették és külön csoportba, szegregáltan, vagyis elkülönítve oktatták. Velük gyógypedagógus foglalkozott, de mára világos, hogy itt nem értelmi fogyatékról beszélünk. Az ilyen problémával küzdő gyermekeknek valóban van deficit, de ez normális, vagyis átlagos IQ mellett jelenik meg. Hát akkor lássunk neki a boncolgatásnak!
Két részre kell bontanunk a dolgot. Létezik egyszer a figyelemzavar, és a másik típus ami van még a hiperaktivitás, vagyis a hiperaktivitásos figyelemzavar. Aki hiperaktív, annak minden esetben van figyelemzavara, ami a hiperaktivitásának következménye.
AD= Attention Deficit
ADHD= Attention Deficit and Hiperactivity Disorder
Ezt a két rövidítést fogom használni
Ezen esetek diagnózisa pokolian nehéz a szakemberek számára, mivel nagyon sokszor azonosak a tünetek a nevelési hibák okozta magatartási problémákkal. A szakemberek ezért komplex vizsgálatokat végeznek, aminek több része van.

Fontos a szakember véleménye

Beszélgetés a szülőkkel, anamnesztikus vagyis fejlődési részletek feltárása, mozgás, beszéd… Hároméves kor előtt a diagnózis még nehezebb, mivel a dackorszak ugyanezen tünetsorokat produkálhatja. Igazából 18 hónaposan diagnosztizálható, de ezt nagyon ritkán teszik meg a szakemberek, mert az egyéni fejlődési ív eltérő lehet, tehát a leginkább 3 éves kor után körvonalazódnak markánsan a tünetek, vagyis a közösségi lét tárja fel ezt leginkább.
A háttérben a homloklebeny agyi struktúráinak megváltozott működése áll. Egyes területeken az alulműködés a jellemző, míg más területeken túlműködés tapasztalható. Ez egyfajta egyensúlybomlást eredményez, ez okozza a tüneteket. A dopamin és a nonadrenalin termelése tér el jelentősen.

Mit is jelent ez?
Gondoljunk az autóvezetésre, ahol ugye van fék és gázpedál. A gáz a dopamin, a fék a nonadrenalin. Az ő szerepe a szűrő, mikor a nonadrenalin alultermelődik, nincs szűrő, vagyis nem tudunk fékezni, így jelentkezik a zavar, látható a tünet. Tehát ebben az esetben nem arról van szó, hogy neveletlen a gyermek, hanem arról, ha akar sem képes a fékre lépni. Higgyük el számára ez gyötrelem, mivel az IQ normális és pontosan látja mit kéne tenni, de maga képtelen a fékpedálra lépni, megállítani magát. A gyógyszeres kezelések ezt a óz egyensúlyt igyekeznek visszaállítani. természetesen nem minden esetben van szükség gyógyszeres kezelésre. A rossz hír, hogy ez gyakran egy égész életen át kíséri az érintetteket. Amennyiben kezelés nélkül marad, komoly életszervezési gondokat okoz felnőtt korban, az életminőség jelentősen romlik. Jogos a kérdés miért ennyire gyakori ez manapság? Ahogyan mondtam létezett régen is igaz nem ekkora mértékben, de mégis több okot is találunk a háttérben:

Elsőként a demokratikus nevelés felcserélése a nevelés korlátok nélküli módszerrel, vagyis mikor nincs szabály, korlát, így a gyermek eltéved az útvesztőben, ez frusztrálja, ami hozzájárul a tünetek erősödéséhez. Ez egyfajta biztonságérzeti hiányt okoz a gyerekben. Okként említhetjük a z akcelerációt, vagyis felgyorsulást, a túlzott médiahatásokat, illetve azok okozta ingeráradatot, amit szinte a születésétől kap nagy dózisban, valamint a minden készen kap, vagyis nincs felfedezés, alkotás, létrehozás. a járást járássegítővel tanulja, kimarad fázis, mert mindent készen kap. Ezek járulékosan nagyítják a tüneteket.
Jó tisztázni, hogy ez örökletes, tehát pusztán nevelési hiba és környezet hatására nem alakul i. Pontosan ettől nehéz a diagnózis. Általában az ilyen problémájú gyermekeknek a közhiedelemmel ellentétben az átlagnál magasabb IQ jellemző.

Az orvostársadalom nem kezeli betegségként, mivel egyfajta működési zavarról beszélünk. Ez általában a magzati létben elszenvedett stressz következménye. Ez nagyon sokrétű lehet. Okozhatja drog, dohányzás, de egy haláleset is. Az agy fejlődése így zavart szenved. Ez általában az első illetve második trimeszterben a legveszélyesebb, ami még fokozza a kockázatot, hogy ez megtörténhet, még a terhesség diagnózisa előtt is.
A kezeléseknél ahogy említettem a gyógyszer is szerephez jut, de általában egyéb terápiákkal kezdődik, ha gyógyszer szükséges, akkor is kombinált terápiákat alkalmaznak. ( Ilyenek a kognitív viselkedés terápia, pszichológiai terápia, stressz és indulatkezelő tréningek.)


Mindkét probléma jelentősen kihat az egész család életére, a tágabb környezetre, gyakran megkeserítve a mindennapokat. Az egyénnél érinti a viselkedést, gondolkodást, figyelmet és az érzelmi élet szabályozását. Ezek a funkciók károsodnak és ezek vezetnek a zavar kialakulásához. A károsodás mértéke nem azonos minden területen.
Nézzük a két probléma közös jellemzőit:
Kevéssé terhelhető, szétszórt szervezetlen, a meglévő pozitív adottságait képtelen helyesen használni, minden teljesítmény komoly erőfeszítést igényel, nem jellemzi őket a kitartás, figyelmük rendkívül könnyen elterelődik, vagyis a legkisebb külső inger egy óra kattogása, légy kizökkenti őket a figyelmi helyzetből, feladattudatuk nincsen, vagyis a kötelesség, mint olyan nem létezik, vagy lassú, vagy túlzottan kapkodó munkatempó jellemzi őket, rendkívül fáradékonyak.
A hiperaktivitásos figyelemzavarnál ezek mellé még van plusz tünet. Ezek a feltűnő mozgékonyság, sok és hangos beszéd, vagyis nincs beszédfegyelem, mindenre rendkívül heves reakciókkal válaszol, hirtelenek és gyakoriak az indulatkitörések.

Nehéz lekötni

A leginkább problémát okozó dolog az, hogy az adott IQ mellett a teljesítmény jelentősen elmarad az elvárhatótól. Ennek is, mint minden ilyen típusú problémának vannak fokozatai, elsősorban a fiúk érintettek, de ennek a magyarázatát még nem sikerült megtalálni. Nagyon fontos, ahogyan már írtam, hogy ez számukra is kellemetlen egy idő után. A modern oktatás trendje az integrálás, ez gyakran okoz gondot, mivel az általános pedagógia diploma nem tér ki, ezen problémák megfelelő kezelésére. Ebből a szempontból Ír ország elfogadóbb, de itt meg a szakemberek hiánya a megfelelő fejlesztések elmaradnak, vagy hosszas a várólista, mire van diagnózis, nagyon értékes időt veszít a család és a gyermek is. Otthon van szakember, hálózat, de az ingyenes ellátás nehézkes az óraszámok nem megfelelőek, igaz magánúton ez megoldható, ennek elég magas ára van, ha figyelembe vesszük az otthoni kereseteket. Itt az ellátó rendszer gyerek cipőben jár, ami elkeserítő, mert az elfogadás ezekben az esetekben kevés. Valahogy a kettő ötvözete lenne ideális.

Zavarja a többieket is

A markáns tünetek ellenére gyakran diagnosztizálatlanul marad, aminek szintén több oka van. A szülő nem akar szembesülni a problémával, mivel ezt saját kudarcként éli meg. Ellenpélda is akad, amikor a szülő akarja a diagnózist, aminek oka az, hogy ő maga mentálisan felmenthető legyen. Ez akkor fordul elő gyakran, mikor a gyermeknél nincs valós gond, csak nevelési hibák és a szülő a diagnózistól egyfajta felmentést remél.
A diagnózist kizárólag szakember, elsősorban pszichiáter adja ki.
A diagnózis lépései a következők:
1. Klinikai interjúra kerül sor a szülőkkel, ahogyan fentebb említettem minden részletre kiterjedően.
2. Bekérik a korábbi véleményeket, vizsgálati eredményeket ( intézményi pedagógiai vélemények, eddigi vizsgálati eredmények…)
3. Fizikális vizsgálat
4. Megfigyelések egyéni és csoportos helyzetekben
5. gyógypedagógiai vizsgálatok
6. Pszichológiai tesztek
Amennyiben a diagnózis után nincs kezelés, az komoly problémákat okoz, pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek. Mik is ezek? A pszichoszomatikus eseteknél a tünetek mögött van valós egészségkárosodás, a szomatform zavartól ez abban különbözik, hogy ott nincsen egészségkárosodás, csak tünet, ezért kell erre nagyon figyelni, mert hasonló nagyon mégsem azonos. Szélsőséges esetekben a kezelések elmaradása felnőtt korban személyiségzavart, depressziót okoz, alkoholizmushoz vezethet, mert az élet kilátástalanná válik.

Mik lehetnek ezek a szomatikus gondok: általában különböző allergiás betegségek, krupp, asztma, excéma, cukorbetegség… Ezek kivétel nélkül immunszabályozási zavarok. Ahogyan már említettem, ez egy működési zavar és a prenatális létben alakul, vagyis a terhesség alatt. Mik lehetnek ezek a veszélyességi tényezők:
Maga a várandós anya életmódja, alkohol, drogfogyasztás, hozzáállás, stresszes életmód a várandósság alatt, helytelen táplálkozás. Itt utalnék vissza a táplálkozási zavaroknál leírt szakdolgozati témával kapcsolatban egy másik konklúzióra, következtetésre. Nevezetesen testkép és táplálkozási zavarok náluk egyáltalán nincsenek, ám kimutatható az életmód következtében a magzati korban elszenvedett károsodásoknak, vagyis a roma csecsemőknél jelentősen magasabb arányú a hiperaktivitásos figyelemzavar illetve figyelemzavar. Minden harmadik gyermeket érinti különböző mértékben. Mit is okoznak a magzatnál a fent említett tényezők? Lelassul a magzati keringés, a szülésnél elhúzódó kitolási szakasz, légzészavar, különböző toxémiák, vagyis mérgezések. Fontos szerepe van a korai anya gyerek kapcsolat hiánya, sérülése, valamint a családi minta.

Minden ADHD-s gyermek küzd egyéb rész képesség zavarokkal is, vagyis másodlagos tünetek is jelentkeznek. Jellemzői, hogy a teljesítmény azonos területeken is hullámzik, a kitartás hiánya…ahogy fentebb is írtam már. A teljesítmény nagyban függ attól is, hogy egyéni, vagy csoportos a helyzet. Egyéni, vagy páros helyzetben a teljesítmény mindig jobb. A tanulási zavarok és nehézségekről szintén külön cikk fog szólni. Most nézzük azt meg, hogy mik lehetnek, már kis korban a figyelmeztető jelek:

Ilyen jel az alvászavar, nyugtalan alvás, nagyon minimális alvás, a síró csecsemőre jellemző a vigasztalhatatlanság. Normális esetben a síró csecsemő megnyugtatható ringatással, kézzel, amennyiben nincs fájdalom, vagy betegség. Szoptatási nehézségek, később evési, problémák (nem rág, válogat….), gyakori látszólag indokolatlan hasfájás, izomtónus gondok, vagy túl feszes, vagy túl laza izomzat, mozgásfejlődési problémák, késés, nem megfelelő begyakorló idő, beszédfejlődési gondok, később magtartási, beilleszkedési nehézségek.

Óva intenék mindenkit, akinek sír a babája, hogy fejvesztve rohanjon diagnózisért, az magában kevés, vannak has fájós csecsemők, akik emiatt sokat sírnak, de annak van oka. Az alvás nagyon figyelmeztető és markáns tünet, mivel a csecsemőnek az alvásigénye nagy (napi 12-18 óra) életkor függvényében, tehát, mikor azt mondjuk, nem igényli az alvást, az figyelmeztető jel lehet. Fontos megemlíteni, hogy bizonyos emocionális, vagyis érzelmi zavarok is okozhatnak azonos tüneteket, de ezek elmúlnak, vagyis teljesen normális reakciók ( Ilyen pl. testvér születése, haláleset, költözés, iskolaváltás, válás…).
Az, hogy a diagnózis megszülessen, a tünetek jelentős részének kell jelen lenni huzamosabb ideig.
Mit tehet a család?

A családi háttér sokat számít

A család számára a gyermek egészen addig teljesen rendben lévő, míg kortársak közé nem kerül például játszótéren, mivel ott markánsan láthatóak a különbségek, tehát mindenképp szakember szükséges. A család a feltétlen szeretettel, megfelelő szabály és kontroll rendszerrel tudja segíteni az ilyen gyermeket. A feltétel nélküli elfogadás ad egy biztonságérzetet a gyermeknek, amivel könnyebb lesz a küzdelem a gyermek számára. A környezete legyen rendezett, jól átlátható, a szabályok egyértelműek legyenek, minden fokozatosan kerüljön be a gyermek életébe, a szabályokat következetesen tartassuk be, lehetőség szerint a dühkitöréseket előzzük meg, sportoljanak, de ne legyen megerőltető számukra, ne terheljük túl őket. Mindig legyünk határozottak, egyértelműek, kiszámíthatóak és következetesek velük szemben. A türelem is kulcsfontosságú, bár néha ez lehetetlennek tűnik, nagyon szerencsés, ha a szülő részt vesz egy stressz-kezelési tréningen, mert egy ilyen problémájú gyermekkel együtt élni, gyakran a sok stressz a szülő számára elsősorban abból adódik, hogy a környezet hogyan reagál majd a gyermek cselekedeteire, tetteire. Az ő esetükben kulcsfontosságú néhány étel minimalizálása, főleg a csokoládé, cukor fogyasztása. Vitaminok közül ami segít, a B1, B6, D3, Vas, Omega3. A cink segíti a cukorfelhasználás szabályozását a sejteken belül.
Remélem sikerült néhány tájékozódási pontot adnom, néhányakat megerősíteni abban, hogy nincs gond, néhányaknak meg felhívni a figyelmét, hogy ne késlekedjenek a megoldással, mivel nem egyszerű sem itt, sem otthon.

Köszönöm a figyelmet!
Forrás:
DR. Mark Selikowitz: ADHD a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttes
Cole- Cole: Fejlődéslélektan