HISZ-TI…

0-3 év
Typography

Téma sokakat foglalkoztat, szülőként az egyik olyan probléma, aminek megoldása lehetetlennek tűnik. Ez volt a téma Malahidon a Tipegő-Topogó baba-mama csoport 2018.03.10.-i foglalkozás beszélgetős órájában, ahová Hajniék hívtak meg, mint segítő, előadót. Konkrét tippeket várva a megoldásra. Örömmel megyek hozzájuk minden alkalommal, egy lelkes, kedves közösség, akik valóban érdeklődnek, mernek kérdezni, ami remek dolog. Ezúton is köszönöm a meghívást. Az érkezésemkor fejeződött be a foglalkozás. Hihetetlen jó dolognak tartom, hogy a hagyományok ápolása a cél, amit a lehető legkorábban kell elkezdeni,, mert máshol élünk jó, ha gyermekeink ismerik a gyökereinket, hagyományainkat.A másik nagyon pozitív dolog, hogy apukák is jelen voltak szép számmal, ami azt jelzi, hogy részesei gyermekük/gyermekeik életének.

Akkor vágjunk bele, megpróbálkozom az elhangzottak összefoglalásával, hogy azok is kapjanak kapaszkodót, akik nem voltak ott, távolabb élnek, de érintettek.
Hisz Ti mindannyian találkoztatok ezzel, sőt, gyermekkorotokban Ti is gyakoroltátok ezt a szülőpróbáló „műfajt”.Ti szülők, gyermekként, pontosan úgy hisztiztetek, mint gyermekeitek ma, csak erre kevéssé emlékeztek vissza, tehát azért is adtam ezt a címet a cikknek, hogy lássuk mi sem voltunk kivételek, mi is egészséges, megfelelően funkcionáló felnőttekké váltatok, vagyis nem reménytelen a hiszti megfelelő, hatékony kezelése.  Ehhez szeretnék néhány, remélhetőleg hasznos kapaszkodót adni.
Azt se felejtsük el, hogy felnőttként is naponta használjuk ezt a fegyvert, csak kifinomultabb formákban, általában az emberi kapcsolatainkban, játszmáinkban.
Szülőként azonban gyakran az őrületbe kerget minden gyakorló szülőt. Nem értjük miért teszi ezt velünk legféltettebb kincsünk saját gyermekünk, hiszen mi mindent megteszünk, megadunk, kedvében járunk és akkor mégis büntet, „leéget” minket legyünk egy zsúfolt étteremben, üzletben, vagy éppen otthon. Ami idegölő ezt lássuk be.

Mi is ez a titokzatos fegyver?

A pszichológiában először Freud tesz róla említést. Ő úgy gondolta eme pszichiáriai kórkép kizárólag nőknél fordul elő és gyógymódot is talált rá. Ő a pszichoszexualitással hozta összefüggésbe ezt a problémakört, kizárólag nőknél.(Akit érdekel, erről szól a hisztéria című film, de ez 18 éven felülieknek való.)
Szülőként, tudjuk, hogy a fiúk is tudnak hisztizni, de a nemi szerepeknek köszönhetően, hamar megtanulják, megtanítjuk, hogy a fiú nem sír, mert ő az erős….
Tehát, így vonult be a köznyelvbe a hisztéria, persze  jóval enyhébb jelentéssel bír , mint a valós pszichiátriai kórkép.
Ennek értelmében semmi okunk az aggodalomra gyermekünk nem beteg, nem szorul kezelésre, csupán következetességre, ami nagyon embert próbáló dolog, nem kevésbé, mint a hiszti.

Hol is kezdődik a hiszti?

Elsőként a sírásról ejtsünk szót. Ez a gyermek első kommunikációs eszköze. Ezt a mi reakciónk gyengíti, erősíti, vagyis felemeljük, ringatjuk, vagy sem. A sírásnak több oka van, mint tudjuk. Első időkben a szükséglet kielégítésre korlátozódik tehát éhség, szomjúság pelus-csere, fájdalom. A szülő megtanulja a differenciált sírást felismerni, vagyis tudjuk mikor éhes, mikor van fájdalma, mivel a csecsemő addig sír, míg rá nem jövünk mi a baj. Később, már maga is azt a frekvenciát szólaltatja meg, amire az adott szükséglet irányul. Az ezt követő sírások a kényelmi sírások, vagyis… vegyél ölbe, ringass, kényeztess, dédelgess…mivel mi erre reagálunk, ő megtanulja, hogy mi erre is ugrunk, megtanulja, hogy „zsarolhat” minket és mi természetesen reagálunk. Mi adjuk a kezébe ezt az eszközt, mire felismerjük, hogy ez a szituáció néha kellemetlen számunkra, vagyis mindenért hisztizni képes, addigra körülbelül másfél éves. Itt is, mint minden nevelési kérdésben kulcs a következetesség, vagyis meg kell tanulnia pici korától, hogy van olyan, mikor nem vesszük azonnal fel, nem ringatjuk egész nap, vannak más teendőink is, ha ezt nem tesszük, Ő irányít. Miután ellenőriztük, hogy a sírásnak különösebb oka nincsen tegyük le és sírdogáljon. Amikor felvesszük és azonnal abbahagyja a sírást, akkor erről van szó.
Aztán cseperedik a kisded és a törődésünknek, a folyamatos beszélő környezetnek köszönhetően megtanul beszélni, vagyis egy újabb eszköz, ami hatalom is. A második kommunikációs eszköz a beszéd, a sírást tehát felváltja a beszéd. Az első szavak közt tanulja meg a NEM, vagyis a tiltás, nem tetszés szavát, melynek jelentését is egyértelműen tudja. Ezzel körülbelül egy időben jut az értelmi fejlődés azon szintjére, hogy kialakul az ÉN tudata vagyis mikor belenéz a tükörbe nem azt mondja baba, hanem saját nevét, vagyis tudja, hogy van akarata, már tudja a cselekedeteit irányítani, ezzel együtt ráébred, hogy nem csak mozgását, beszédét…képes irányítani, hanem mélyen szeretett szüleit is, vagyis csecsemőkori sírását észrevétlenül alakítja át hisztivé, a mi reakcióinknak köszönhetően.

Mi is a különbség?

A sírás szükséglet kielégítést szolgál elsődlegesen. Joggal mondhatnánk a hiszti is, de mégsem, hiszen a hiszti nem elsődleges szükséglet kielégítést szolgál.
A hiszti egy játszma, vagyis az emberi manipuláció első lépcsője, amit felnőtt korra egyesek a tökély szintjére fejlesztenek.
A játszmák átszövik egész életünket, de ezt a gyermeknél mindannyian felismerjük. Magunkon, már kevésbé.
Hisztizik, ha nem akar enni, aludni, szeretne egy új játékot, elmenni valahová, csokit, vagy bármit.
Nézzünk egy hétköznapi példát:

Vásárlás, egy csoki, egy joghurt…és mi tesszük szorgosan a kosárba, majd megelégeljük és azt merjük mondani NEM, erre beindul a gépezet. Először sírás formájában, amit hangos kérés jelez, könnyek, egyre hangosabb sírás, egyre kevesebb könny, aztán szerencsétlenségünkre elviselhetetlen frekvenciájú semmivel össze nem téveszthető hangadás, miközben szégyenkezünk, próbálunk ész érveket mondani, simogatni…de hasztalan. Közben mindenki minket bámul, végül feladjuk és bekerül a sokaik valami a kosárba, hogy végre véget érjen a szenvedés. Miért?
Mert Ő érzi a feszültségünket, kétségbeesésünket így még inkább esélyesnek érzi magát, vagyis mi gerjesztjük sikerélményét, mígnem megkapja az áhított dolgot, csak ne égjünk tovább, vagy ne kelljen tovább szenvednünk. Vagyis nyert.
Kérdem én, ha tudnánk, hogy főnökünknél elég némi manipuláció a fizetésemelésért, mi nem használnánk ki? Dehogynem ezt teszi a gyermek is.

Mit tehetünk?

Az első kísérlet alkalmával kell féket szabni, így lényegesen egyszerűbb a dolgunk, ha később látunk munkához nehezebb a munka, de megoldható.
Ilyenkor kedvesen, de határozottan, higgadtan tudatnunk kell a gyermekkel, hogy nincs esélye.
Vagyis elmondani, hogy nyugodtan tegye, de ez nem változtat semmin. Most lehet enni semmi baj, ha nem kéred később nincs ez sem, más sem. Ezt olykor napokig, hetekig kell ismételni, hogy érezze, ez így van. A kampányjelleg sehová sem vezet, csak még inkább összekuszálja a szálakat.
Hiába lenne később hajlandó joghurtot, bármit enni nem adjuk oda. Nyugodjunk meg nem fog éhen halni. A boltba menetelkor meg kell beszélni vele egy valamit választhatsz, mikor bekerült egy a kosárba, jelezzük, ha mást is akar egyszerűen döntenie kell, melyiket választja. Ennek később óriási hasznát veheti, kamaszként, mikor bizonyos helyzetekben majd döntést kell hoznia. A vásárlás végéig mehet a cserebere. Nem akar kabátot venni, semmi baj induljunk útnak az utcára lépve rájön, hogy hideg van és azonnal kérni fogja. Anya által nem kirakott ruha nem megfelelő, semmi gond, mehetünk bugyiban is. Tegyünk ki két három ruhát, amiből választhat, ha nem, akkor mehetünk bugyiban. A boltban lévő hisztihez vissza, egyszerűen elköszönünk, de előtte jelezzük, hogy mi elintéztük, amiért jöttünk, indulunk haza, eldöntheti, marad vagy jön velünk. Titkos kulcs, ha nem várt reakciókat adunk a gyermeknek, ő nagyon fél attól, hogy elvész a biztonság, vagyis a szülő kikerül a látókörből, tehát a cél most a szülő szem előtt tartása lesz és a csoki marad legközelebbre. Az otthoni hiszti a legegyszerűbb, magára kell hagyni, ignorálni. Előbb utóbb rájön, hogy nem ér célt. Nagyon fontos, hogy lehetőség szerint mindkét szülő azonosan reagáljon, így egyszerűbb a gyermek és a mi dolgunk is. Ezt minden alkalommal egyformán tegyük, ha egyszer is engedünk, ledől, amit addig építettünk.

Játszótér….még, még, még… Megbeszéljük, csúszhat, még ötöt mondjuk. Számolunk együtt és öt után útra kelünk. Így pontosan tudja, mire számíthat. Az utolsónál elmondjuk, ez lesz az utolsó utána megyünk haza, legközelebb is jövünk, mert nagyon ügyes voltál.
Nem egyszerű menet, ezzel tisztában vagyok, mivel magam is felneveltem két gyermeket.
Őszintén szólva, pedagógusként sokkal egyszerűbb dolgom volt, mint saját gyermekeimnél, de most visszanézve bátran mondom megérte az a néhány izzasztó alakalom, mikor meg kellett őrizni higgadtságomat, türelmemet és persze minden ilyen játszmánál szem előtt tartani a célom, elkerülni a hisztit.
Végezetül a gyermek pontosan felméri, kinél hol a határa ezt sose felejtsük el, ezért szerencsés a fő vonalakat lefektetni a gyermeknevelést illetően a gyermek születése pillanatában és ezt folyamatosan egyeztetni az idő előrehaladtával a két szülőnek egymás közt.
Végül jó, ha a nagyszülők is tisztában vannak ezekkel a szabályokkal, bár ettől ők megfogják szegni ezeket, de ez a nagyszülő gondja lesz és nem a miénk! Mivel a gyermek fogja tudni nagyinál, mit lehet és otthon, ez így van rendjén, hiszen szüksége van egy bizalmas mindent megadó társra is, mivel általában ez nem napi szintű, így nem lesz belőle probléma.

Remélem sikerült érthetővé tennem az ok-okozat összefüggését és néhány kézzelfogható tippet adni a legféltettebb kincseink a gyermekeink kezeléséhez, ami a hisztit illeti.Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Judit