A muszlim Wallenberg, avagy amit elhallgatnak

Benghabrit és Vichy

Egyetemes történelem
Typography

Ma nincs a muszlimoknak jó híre a világban, de nem mindig volt ez így. Itt van példaként Si Kaddour Benghabrit a párizsi muszlim közösség emblematikus alakja. Az észak-afrikai gyarmatokról származó művelt férfi nevéhez fűződik a párizsi nagymecset megalapítása, és oroszlánrészt vállalt a második világháborúban megszállt főváros zsidóságának kimenekítésében is. Ismerjétek meg az ő útját.

Az akkor Franciaországhoz tartozó Algéria területén látta meg a napvilágot Si Kaddour Benghabrit 1868-ban Sidi bel Abbés városában. Egy előkelő, andalúziai eredetű család sarja volt, ennek megfelelően Észak-Afrika színvonalas egyetemein tanult előbb Algériában, majd Marokkóban. Tanulmányai elvégzését követően a tangeri francia legátuson kapott állást, mint fordító, majd a francia Külügyminisztérium és az észak-afrikai gyarmati hatóságok összekötőtisztje lett.

Rendkívül felelősségteljes feladat hárult rá 1916-ban, amikor is a mai Szaúd-Arábia nyugati részén fekvő Hidzsáz régióba küldték. Ő gondoskodott ugyanis arról, hogy a francia területekről a haddzsra, vagyis a mekkai zarándoklatra induló muszlimok ellátása és szállása biztosítva legyen a hosszú úton. 1926-ban megalapult a párizsi nagymecset, amely akkor egyszerre volt hivatott szimbolizálni Franciaország és az iszlám barátságát, valamint emléket állított annak a 10 ezer muszlim katonának, aki életét áldozta Franciaországért az első világháború éveiben.

                                                                                            A párizsi nagy mecset

 

Ennek létrehozásában oroszlánrészt vállalt. Az intézmény kulturális intézetként is működött és feladata volt, hogy útmutatást és anyagi támogatást nyújtson a francia fővárosba érkező muszlimoknak. A Párizsban élő Benghabrit rövidesen nem csak a helyi arab közösség, de a szélesebb párizsi közélet prominens szereplőjévé vált. A neves szalonokban gyakran megforduló férfit kortársai gyakran emlegették a „legpárizsibb muszlimként” is.

Benghabritot, a második világháború és a német megszállás ugyancsak Párizsban érte, aki a nagymecset „hivatalnokaként” nagyon komolyan vette, hogy felelősséggel tartozik a főváros muszlim közösségének sorsáért a nehéz időszakban. Azonban nem csak az iszlám követői, de a Párizs környékén élő – és a nácik által leginkább veszélyeztetett – zsidóság is számíthatott támogatására. Testvéreinek hívta őket, a közös apa Ábrahám miatt. Több száz zsidó család számára nyújtott biztonságos búvóhelyet a földalatti katakombákban. Ez csak ideiglenes megoldás lehetett, ezért Benghabrit igyekezett az üldözötteket minél hamarabb Megrebbe, vagyis a Földközi-tenger túloldalára menekíteni.

Hamis iratokat készíttetett a zsidók számára, amellyel azt tudták igazolni, hogy ők az iszlám vallás követői, így szabadabb mozgást tudott biztosítani számukra. Kapcsolatban állt a Franciaországban működő algériai partizánokkal, akik feladata a háború során az volt, hogy menedéket találjanak a német vonalak mögött ragadt brit ejtőernyősök számára. Benghabrit hatására a zsidók számára is segítettek eljutni a biztonságot jelentő párizsi nagymecsetig. A megmentett francia zsidók pontos száma máig nem tisztázott, a kutatók általában 500 és 1600 fő közé teszik. Benghabrit életmentő tevékenységének emléke mindazonáltal napjainkban is élénken él tovább. 2011-ben "Szabad emberek" (Free Men) címmel már filmfeldolgozás is készült a francia ellenállásban résztvevő muszlimok és a megszállt Párizsban a nagymecset tevékenységét irányító Si Kaddour Benghabritról.

Láthatjuk, az általánosítás veszélyeit ebben, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a bizalom összetört, de nincs sosem késő újra építeni. Remélem cikkem is hozzájárul a jobb megismeréshez!