A húsvéti felkelés

Photo:ireland.ie

Ír történelem
Typography

1916-ban, amikor felismerték, hogy az első világháború még évekig eltarthat, és Angliának nincs ideje rájuk figyelni, az IRB és az IVF felkelést szerveztek. Patrick Pearse vezetésével április 4-én megszállták Dublin néhány stratégiai pontját, majd a Főposta előtt felolvasták az Írországot független köztársasággá nyilvánító kiáltványt, és felhúzták az ír zászlót. 

Patrick Pearson egy fiatal ügyvéd, költő, író és iskolai tanár volt, aki 1914 szeptemberében került be az IRS Katonai Tanácsának vezetésébe. Pearson és az IRB egy csoportja a skóciai születésű szakszervezeti vezető, James Connolly csekély létszámú Ír Polgári Hadseregével (Irish Citizen’s Army) összefogva 1916. április 24-én elfoglalta Dublin központjának stratégiailag fontos épületeit. Az 1600 főt számláló felkelőcsoport (közöttük kétszáz nő) Húsvét hétfőjén ellenállás nélkül birtokba vett egy-egy gyárat, malmot, bíróságot, szakszervezeti épületet, egyetemet és az O’Connell utcai Főpostát. Délután a Főposta előtt Pearson kinyilvánította az Ír Köztársaság függetlenségét és társaival együtt megalapította az ideiglenes kormányt, amely a Főpostán rendezkedett be.

A kis számú hallgatóság előtt felolvasott kiáltvány az ír férfiakat és nőket egyaránt megszólította, továbbá Németországot Írország lehetséges szövetségeként említette, ami önmagában kimerítette a hazaárulás fogalmát. A felkelők reményei ellenére a köznép passzív maradt, ami hűen tükrözte a támogatás elmaradását.

Az ír kiáltvány, amit minden évben felolvasnak az évfordulón.

Dublinban a harcok egy hétig tartottak: a felkelők elfoglaltak néhány fontos középületet, ám a nyomasztó túlerőben lévő, 16 ezres brit haderő végül is kifüstölte őket mindenhonnan. Az utcai harcok során több száz civil is életét vesztette. A harcok mintegy 480 halálos áldozattal és kétezer sebesülttel jártak, ezek többsége környékbeli polgár volt. Hat nap után Dublin központja romokban hevert. A felkelés vezetői közül 15 főt végeztek ki a brit hatóságok, sokakat pedig hosszú börtönbüntetéssel sújtottak.

Itt egy kis magyarázattal kell hogy szolgáljak: Az angoloknak esze ágában nem volt mártírokat gyártani, de mivel ez a lázongás az első világháború idején volt és Anglia hadban állt, így ez a király személye ellen elkövetett árulásnak minősült (High treason), s ez halálbüntetést vont maga után. Ha békeidőben történik, akkor csak szimplán nagyon hosszú börtön büntetésre ítélik őket. Érdemes megemlíteni, hogy miközben nagyjából 2 ezer hazafi fogott fegyvert Dublin utcáin az angolok ellen, és a nacionalista Ír Önkéntesek fegyvereseinek létszáma nem haladta meg a 12 ezer főt, addig közel 200 ezer ír katona harcolt Nagy Britannia oldalán a világháború különböző csataterein. Egy kissé fura momentum: az Ír közvélemény akkoriban /ma ugyanis nemzeti hősnek tartják a húsvéti felkelés résztvevőit/ elítélte a felkelést, és még az ír függetlenség mellett elkötelezett újságok és helyi hatóságok is a "lázadók" vezetőinek kivégzését követelték! Az elfogott és börtönbüntetésre ítélt harcosokat a Dubliniak kövekkel dobálták meg, miközben a hatóságok elszállították őket.

Azért volt egy vicces momentum a felkelés alatt, ami történelmileg hiteles. A lázadás keddi napján néhány önkéntes a GPO védői közül kiment, az akkor a Henry street sarkán álló Wax múzeumba, ahol a bejárati ajtón bejutva, egy igen előkelő alak "várta őket": V. György király viaszszobra. Derék csínytevőink megragadták, és meg sem álltak a GPO-ig, ahol is kitették az ablakba az angolok által is jól látható helyre, egy ír köztársasági zászlóval a kezében. Néhány angol katona meglátván királyukat az ablakban, nem mert lőni. A tanácstalanságuk nem tartott tovább, mert London közölte a hírt, hogy a király köszöni jól van, a teáját szürcsölgetve várja, hogy véget vessenek a ribilliónak.

A Sinn Féint hibáztatják a felkelésért, holott az IRB állt az egésznek a hátterében. Ám éppen ennek a hamis vádnak köszönhetően a Sinn Féin Írország legnépszerűbb pártja lett.