"Takarodj a versenyről, hiszen nő vagy!"

Egyéni sportágak
Typography

Megdöbbentő, de még ötven évvel ezelőtt is azzal tartották távol a nőket néhány sporttól, hogy fizikailag nem alkalmasak rá. A sötét középkort idéző tabukat a tudomány is könnyűszerrel megdönthette volna, de a gyakorlati példák mindennél jobb cáfolatok lettek. A maratonfutás is sokáig a nem nőknek való kategóriában volt, néhány bátor atléta kellett ahhoz, hogy elinduljon a futóforradalmuk. Az 1967-es Boston Maratonon Kathrine Switzer szállt be a férfiak közé, ikonikus képek bizonyítják, hogy mekkora felháborodást váltott ki. Ő lett az első nő, aki hivatalosan is teljesítette a maratont.

 "Takarodj a versenyemről, és add ide a rajtszámodat"

– kiabálta Switzernek Jock Semple versenyigazgató, amikor észrevette körülbelül 3 kilométernél, hogy a férfiak között egy nő is ott fut. Ennyi azonban nem volt elég, Semple megragadta Switzert, és megpróbálta letépni a rajtszámát is.

Fizikailag megpróbálta kivonni a versenyből, kisebb dulakodás kezdődött, Switzert barátja védte meg, aki fel is döntötte Semple-t egy jól kivitelezett bodicsekkel. A nő férfi futótársai egyáltalán nem voltak ilyen ellenségesek, mint a versenybíró, sőt, a további balhékat elkerülendő körbevették Switzert, hogy ne férjenek hozzá. 

"A versenybíró egyszerűen azért próbált meg kivenni a versenyből, mert nő vagyok. Nem hitte el, hogy komolyan gondolom, hogy jogosult vagyok ott lenni. Az egész világ előtt megszégyenített, ekkor gerjedtem haragra, elszántam magam, hogy semmi sem állíthat meg"

Az akkor húszéves nő végül 4 óra 20 perc alatt ért be Bostonba, ezzel ő lett az első hivatalos női maratonista. Hiába voltak már nők az 1900-as olimpián, és 1928-tól versenyezhettek atlétikában is, a hosszútávfutással nem próbálkozhattak.

Egészen elképesztően ostoba magyarázatok keringtek arról, hogy miért nem jó, ha a nők futnak. Attól tartottak, hogy elmozdul a méhük, vagy elférfiasodnak, kinő a szőr a mellükön, a lábuk pedig nagyobb lesz.

Switzer előtt is futottak már nők maratont, de az ellenséges, vagy annak vélt környezet miatt titokban. Bobbi Gibb az 1966-os Boston Maratont is teljesítette. Nem nevezett be, így rajtszáma sem volt,  a startnál bujkált, egy bokorból ugrott be a többi futó közé. Egy darabig kapucnis pólóban futott, hogy ne vegyék észre, hogy nő, de lebukott. A legtöbben bátorították, sőt a célban még Massachusetts kormányzója is kezet fogott vele. 

Gibb áttört egy korlátot, de azért sokak gyomra még mindig nehezen vette be, hogy a nők ott vannak a férfiak között. 1972-ig így hivatalosan nem is nevezhettek nők a Boston Maratonra. Switzer mégis megtette már öt évvel korábban. Csalni nem akart, de azt sem, hogy már a nevezésnél rájöjjenek a nemére, ezért keresztneveinek a monogramját, K. V. -t (Katherina Virginia) írta jelentkezési lapra. Később azt mondta, azért nevezett be, mert a versenykiírásban nem volt benne, hogy nőknek tilos indulniuk. A főszervező viszont azt mondta később, hogy szabályok tiltották ki a nőket, és ha Switzer az ő lánya lenne, el is fenekelné.

A futás és a maraton szerelmese maradt, egyre jobb időket ért el, a legjobb hosszútávfutók közé került. 1974-ben megnyerte a New York Maratont, majd egy évvel később egyéni rekordot ért el Bostonban, 2:51:37-et futott. Neki is köszönhető, hogy ma már az amerikai maratonok résztvevőinek közel fele nő.

„Amikor mostanában a Boston Maratonra megyek, mindig nedves a vállam, mert a nők a karomba borulva bőgnek. Az örömtől sírnak, mert a futás megváltoztatta az életüket. Úgy érzik, bármit meg tudnak tenni" – mondta a The Nationnek.

Switzer persze nemcsak beszél a futásról, hanem csinálja is, hetvenévesen, április 17-én ő is ott lesz a Boston Maraton rajtjánál. Ugyanazt a 261-es rajtszámot kapta, amivel ötven évvel ezelőtt a címlapokra került.

/index.hu cikke alapján/